Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1957-01-01 / 1. szám - Oravský E.: A Csehszlovák Köztársaság növénytermelése (Földrajzóra a 8. évfolyamban)

3. Az anyag jobb megértéséhez szükséges földrajzi ismeretek átismétlése

(a tankönyv 55—57. és 68—72. oldala) (5 pere).

Egyes természeti adottságok elősegítik, mások hátráltatják a növények fejlődését.

1. Mire van szükségük a növényeknek az ember gondoskodásán kívül?

— 2. Mely növények igényelnek sok meleget ? — 3. Melyek köztársaságunk legmelegebb vidékei? — 4. Mely növények bírják a zordabb éghajlatot is?

— 5. Hol vannak ilyen vidékeink? — 6. Milyen jelentőséggel bir a nyár tartama a növények fejlődésében? — 7. Mi történik a talajban levő tápanyagokkal a nagyon csapadékos vidékeken? — 8. Hogyan védekezünk a fölösleges nedvesség és szárazság ellen? — 9. Milyen talajtípusokkal találkozunk nálunk leggyakrabban? — 10. Milyen tengerszint feletti magasságban fordulnak elő nálunk a podzolos, a: barna erdei és a fekete televénytalajok ? — 11. Mely vidékeken találhatók ezek a talajfajták? — 12. Hogyan javítjuk a talajt ?

4. Az új anyag magyarázata (a fentemlített segédeszközök felhasználásával (20 pere).

A hazánkban termesztett növényfajtákat a következő csoportokra osztjuk:

a) gabonafélék, b) hüvelyesek, c) ipari növények, d) burgonya és zöldség, e) takarmányfélék, f) gyümölcs, szőlő.

Az egyes fajták részletezése:

a) búza, rozs, árpa, zab, kukorica, rizs;

b) bab, borsó, lencse;

c) cukorrépa, repce, napraforgó, szója, komló, len, kender;

d) burgonya (táplálék), ipari burgonya; káposzta, kelkáposzta, hagyma, paprika, paradicsom, saláta, sárgarépa stb.;

e) széna, lóhere, lucerna, lóbab, csalamádé, takarmányrépa;

f) magvas és csonthéjas gyümölcs (alma, körte, szilva, cseresznye, ringló, sárgabarack, őszibarack, dió), szőlő.

Gazdaságunkban legnagyobb fontossággal bírnak a kukorica és répatermelő övezet növényfajtái.

a) A gabonafélék övezete (megmutatjuk a 45. sz. és Csehszlovákia fizikai földrajzi falitérképén). A lakosság kenyérfélékkel való ellátása szempontjából első helyen áll a búza és a rozs. A búza a szárazabb és melegebb, jó talajjal rendelkező vidékeken terem. A rozs beéri silányabb talajjal is, a zordabb éghajlatú és csapadékban gazdagabb vidéken termesztik. Az árpánál megkülönböztetünk takarmány- és malátaárpát. Az előbbit mindenütt, az utóbbit a répatermelő övezetben vetik. A zab a hegyvidék gabonája, takarmányozásra használják. A kukorica igényes növény, megköveteli a meleg éghajlatot és jó minőségű talajt. Főképp azokon a vidékeken termesztik, ahol hosszú a vegetációs időszak (a dél-morva és Dyje-szvratkai völgymedence, a Duna menti síkság, kelet-szlovákiai síkság és ezek alacsonyabban fekvő peremvidékei).

Az évi átlagos terméshozam a búzánál 1,5 mill, tonna, a rozsnál, árpánál és zabnál 1 mill, tonna. A búza átlagos hektárhozama hazánkban 22 q, a rozsé 20,2 q, az árpáé 19 q, a kukoricáé 18 q. Egyes egységes földművesszövetkezetek és az állami birtokok ennél az összállami átlagnál sokkal

11