Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-01 / 3. szám - Brigán Dezső: Szemléltetés a földrajztanításban
82 Brigán Dezső: Szemléltetés a földrajztanításban növekszik, olvasottságuk, a politikai és a tudományos világban való jártasságuk szemlátomást fejlődik. Nagy szomorúságot okozott a tanulóknak, amikor a képekkel körültűzdelt színes táblai rajzot le kellett törülni. Elhatároztuk tehát, hogy a táblai rajzot fekete csomagoló papírra rajzoljuk, hogy azt az évvégi politechnikai kiállításainkra is megőrizhessük. A papírra elkészített rajzok is hamarosan tönkrementek, azért újabb elhatározások születtek a tanulók lelkében. Az elhatározást tettek követték s a politechnikai órákon keretekre szögeit kemény papírra, (3x5 m-es méretben) elkészítettük a Csehszlovák Köztársaság, (1,50x2 m-es méretben) pedig az öt világrész, a Szovjetunió s egyes európai országok plasztikus térképét. A politechnikai órákon jelenleg ezeknek a plasztikus térképeknek rámákat készítettünk, hogy földíszíthessük vele iskolánkat. A plasztikus térképek műhelyében Az első érdekköri órán megcsináltuk a csoportbeosztást. Minden csoportban megválasztottuk a vezetőt. Vezetőnek a legjobb, legügyesebb tanulót tettük. Eleinte részletesen kidolgozott tervünk nem volt. Egyetlen gondolat vezetett bennünket, az, hogy gondosan elkészített alkotásainkat ne kelljen többé széjjelszedni. Közönséges, gyalult lécből 86x125 cm-es kereteket készítettünk. A keretekre kemény kartonpapírt szegeltünk, de jobb lett volna ha a kartonpapír helyett vékony deszkát — furnírt — használunk, a kartonpapír ugyanis könnyen fölhólyagzódik. A papírt közönséges bútorlakkal bekentük. A lakkot forró enyv is helyettesítheti. Az iskolai térképekről megfelelő arányban rárajzoljuk a kérdéses földrész vázlatos körvonalait egy, vagy ha a helyzet úgy kívánta két egymás mellé helyezett léckeretre. A csoport másik része vízben keményítőt főzött. (Amilyet a ruhakeményítésnél szoktunk használni.) A híg keményítő anyagba újságpapírt áztattunk s az így nyert papírpépből a magassági arányoknak megfelelően hegyeket formáltunk s a kályhánál kiszárítottuk. A hegyek nehezen száradtak s amelyek nem száradtak jól ki, megpenészedtek. Később a hegyeket előre elkészített mintára formáltuk s az üres belsejü hegy könnyebben száradt. A következő érdekköri órákon a kiszárított hegyeket forró enyvvel a megfelelő helyre ragasztottuk. A hegyek közeit, valamint a vidék, vagy földrész körvonalait gipsszel kiöntöttük és megfelelő formára alakítottuk. így a szárazföldek a tengerből szépen kiemelkedtek. A folyóvölgyeknek ceruzával szépen medret vájtunk. Ugyanígy a tavaknak is. A folyóvizek és tavak medrét vízüveggel öntöttük ki. A következő órára térképeink csontkeményre száradtak. Most következett a festés. Közönséges porfestékből (ez olcsó)! forró vízzel zöld, sárga, barna kék, fehér stb. színeket kevertünk s az iskolai térkép alapján befestettük. Amikor megszáradt, a térképeket még egyszer lakkal bekentük. Ezután következtek a föliratok. Kartonpapírra vagy rajzlapra a folyóknak világoskék, a hegyeknek barna, a helységeknek piros tussal föliratokat készítettünk s a megfelelő helyre fölragasztottuk. Most következett a munka legszebb, legélvezetesebb része: a díszítés! A városok neve mellé színes levelezőlapokból kinyírtuk a város neveze-
