Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-03-01 / 3. szám - Fűzfői Pál: A Micsurin-körök bekapcsolása a gyarkolati méhészetbe
Brigán Dezső: Szemléltetés a földrajztanításban 83 tességét, a mezőgazdaságra, iparra egyezményes jeleket készítettünk, ezt kivágtuk s a városok neve mellé ragasztottuk. Kis gipszfigurákból, kinyírt vagy a mezőn szerzett növényformákból rávittük a térképre a növény és és állatvilágot is. Az idén szeretnénk plasztikus térképeinket újra rendbehozni, berámáztatni s földíszíteni velük iskolánk falait. A januári össz-szlcvákiai tanítói konferencián igen fontos határozatokat hoztak. Mind a felsőbb iskolaügyi hatóságok jelenlevő képviselői részéről, mind a megjelent delegátusok részéről elhangzott beszédekből kicsendült az a nagy fontosságú terv, hogy ifjúságunkkal, — különösen a vidékiekkel — minél jobban kedveítessük meg a mezőgazdálkodást és az ezzel kapcsolatos foglalkozási ágakat. Nagyon fontosnak tartom, hogy a tanulóifjúságot az iskolai Micsurin-körök keretén belül vezessük be az egyes mezőgazdasági ágazatok gyakorlati elsajátításába. Tanítóságunknak ott azután alkalma nyílik majd a tanítói konferencián hozott határozatok minél alaposabb gyakorlati megvalósítására, a mezőgazdasági foglalkozásoknak tanuló ifjúságunkkal való megkedveltetésére. Az ilyen foglalkozási ágak egyike a méhészet. A méhészet annál is inkább alkalmas az említett tervek megvalósítására, mivel a vidéki tanítóink sokan maguk is aktív méhészek és így különösebb fáradságukba nem kerül, ha a méhészet tudományát és mesterfogásait az életbe kikerülő felsőbb osztályú tanulókkal is elsajátíttatják. Előfordulhat azonban, hogy az iskola tanítói testületének egyik tagja sem ért a méhészethez, ilyenkor ajánlatosnak tartanám, hogy a szülői munkaközösség egyik méhészkedéssel foglalkozó tagját kérjük fel a méhész-kör vezetésére. A méhészet a legrégibb foglalkozások egyike és igen kedves foglalkozása azoknak, akik szeretik a természetet. Éppen ezért az iskolák Micsurin-körein belül lehetne méhészszakosztályokat is szervezni és így ifjúságunkkal a méhészetet megkedveltetni. A méhészet amellett, hogy kellemes időtöltés, szakszerű kezelés esetén igen jövedelmező foglalkozást is jelent. A Micsurin-körök, amelyekben a tagok a méhészkedés mesterségét elsajátítják, a méz eladásából szép jövedelemre tehetnek szert. Ebből azután bővíthetnék az iskolai méhészetet, sőt a még fennmaradó összeget az iskolai műhely szerszámkészletének gyarapítására, vagy egyéb hasznos célokra lehetne fordítani. A méhészetről természetesen ilyen rövid cikk keretében részletes ismertetést adni teljesen lehetetlen, éppen ezért most csak néhány gyakorlati tanácsot szeretnék adni azoknak, akik szívesen foglalkoznak vele, de nem tudják, hol is kezdjék el a dolgot. Először is meg kell tanulni a méhek közötti helyes viselkedést. Sokan a méhcsípéstől való félelmükben nem mernek méhészkedni, pedig ettől igazán nem kell félni: a méh a vele szakszerűen foglalkozó méhészt csak a legritkább esetben szúrja meg, noha sokszor órákig is velük dolgozik és sok száz és ezer méhvel találkozik naponta. Ezenkívül védekezhetünk fátyollal, kesztyűvel és füstölővel is — ezután már igazán nem kell tőlük tartanunk. Szabály az, hogy a méhek között mindig nyugodtan kell viselkednünk. A méhekkel való munka közben kerülni kell a kapkodó, gyors mozdulatokat, s óvakodjunk az erős zaj keltésétől is. A körülöttünk repkedő méheket ne akarjuk hadonászással elkergetni, mert ezzel a többi, még nyugodt rnéhet is magunkra haragítjuk. A ruhánkra, kezünkre szállt méhtől nem kell megijedni, mert az csak pihen. Se esős időben, se rekA Micsurin-körök bekapcsolása a gyakorlati Fűzfői Pál:
