Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-02-01 / 2. szám - Tomaschek Mária: A népi tánckultúra fejlesztéséről iskoláinkban
Tomaschek Mária: A népi tánokultúra fejlesztéséről iskoláinkban 61 a téma a mozgás sokféleségében, a magyar táncok színes formáiban és stílusában, s mindezt tanulmányozzuk, mielőtt koreográfiái munkánkhoz fognánk. Igen érdekesen és szembeszökően mutatkozik a mondanivaló például a híres katonatáncokban, a verbunkosokban. Kifejezésre jut itt a katonának „fogott” legények minden érzésárnyalata, a dac, a szenvedélyes elkeseredés az elnyomók ellen, akik életük virágában hosszú-hosszú évekre elszakítják őket hazájuktól és szeretteiktől. De még jobban érzékelhető a mondanivaló a kuruc katonatáncokban s az 1848/49-es verbunkosokban, ahol a lassú, de tüzes ritmus festi alá a legények vitézi voltát és harcikedvét, s mindez fokozatosan emelkedő tempójú táncban s egyre virtuskodóbbá váló lépésekben jut kifejezésre. Ha valaki alkotni akar, akkor arra törekedjék, hogy mondanivalója a való életet tükrözze. Ezt fejezze ki olyan művészi formában, amely érthető, gyönyörködtető és tanulságos minden néző számára. A kompozíciók elkészítésénél a művészetek alapigazságát tartsuk szem előtt: legyen a műnek kezdete, tárgyalása és befejezése, azaz legyen meg a népi tánc stílusának tiszteletbentartásával a kompozíció felépítése, megszerkesztése. Ezek a jó tánckompozíció előfeltételei. A jó táncot azután a néző többször is megtekinti, s mindig közelebb érzi magát hozzá, mindig jobban megérti, beleéli magát. A kezdő együttesek és általában az iskolai együttesek, amelyeknek a tagjai gyakran változnak, melyeknek vezetője rendszerint nem szakember, csak ritka esetben állítsanak össze nehezebb, komplikáltabb tánckompozíciót, számukra legmegfelelőbb a kis, hasonló tartalmú, ugyanarról, vagy egymáshoz közeleső vidékekről való rövidebb táncok csokorbakötése. Azonban az említett alapvető szerkezeti követelményeket tartsák mindig szem előtt. Ügyeljünk arra is, hogy a tánc legyen változatos, élénken pergő és ne legyen hosszadalmas. A magyar népi táncok jellemvonása a gör- dülékenység, fokozódó hangulat és tempó. Arra is ügyeljünk az iskolai tánccsoportoknál, különösen kezdő fokon, hogy a táncosok necsak táncolják a táncot, hanem éljék is bele magukat a tánc mondanivalójába, s egész lényük, arcuk kifejezése, fejtartásuk, minden mozdulatuk ezt fejezze ki. Még egy problémája szokott lenni az iskolai együtteseknek: a ruhakérdés. Csak röviden érintem. Ha az együttes bizonyos vidék táncait adja elő, leghelyesebb, ha a hozzáillő népviseletet viseli. Ha azonban ezeket nem tudja beszerezni, csináltasson olyan ruhát, amely a magyar népviseletek általános, főbb vonásait egyesíti magában, ilyen például leányoknál a ráncos vagy rakott bő szoknya s a puffosujjú fehér blúz, a fiúknál meg általában a csizmanadrág fehér inggel. Helytelen azonban valamilyen jellegzetes, bizonyos vidékhez tartozó táncokat, vagy népszokásokat más vidékre jellemző népviseletben előadni, például martosi ruhában nyitravidéki, vagy még inkább dunántúli vagy alföldi táncokat. Remélem, hogy az a rövid értekezés új lökést, friss indítékot, munka- kedvet kölcsönöz a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolákon máris szépen működő táncegyüttesek munkájának. Bízom benne, hogy növeli majd
