Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-02-01 / 2. szám - Tomaschek Mária: A népi tánckultúra fejlesztéséről iskoláinkban
60 Tomaschek Mária: A népi tánokultúra fejlesztéséről iskoláinkban ne hanyagoljuk el nagyobb siker reményében, vagy néha kényelemszeretetből, ezek kedvéért a népművészeti kutatást! Az egyes falukon talált kis táncok rendszerint nem mutatnának sokat, ha színpadon adnánk elő őket. Szükséges ezért, hogy azokat színpadra alkalmazzuk, továbbfejlesszük. Ez többféle szempontból történhetik. A szempontok csak elindítanak a feldolgozás, a művészi alkotás útján, s megmutatják azt a módot, hogyan lehet az egyszerűséget, őszinteséget, természetességet megismerni az ilyen közvetlen kis táncokból. A népi táncok teóriájával mélyebben is kell foglalkozni. Űj témák ábrázolásához a koreográfus elemezze a táncokat, és hasonlítsa össze az eredményeket. Meg kell közelről ismernie a nép életét minden megnyilvánulásában, s akkor a táncokat is jobban megérti és tudja majd ábrázolni. A tánccsoport vezetője ezért, ha valamilyen falu vagy vidék táncait kívánja összegyűjteni, látogasson el oda gyakrabban és vigyen magával a csoport tagjai közül is minél többet. Történhet ez a kutatás iskolai kirándulás keretében is. Sok tanulót annyira érdekel ez a munka, hogy önállóan is végez népművészeti kutatást. A vezető azután használja fel az ilyen szerzett adatokat is az illető tánc összeállításához. Igen fontos, hogy jól ismerjük azokat a táncokat, melyeket fel akarunk dolgozni. Az eredeti népi tánc színpadra alkalmazása a feldolgozás első lépése. Ehhez tisztában kell lenni a színpad követelményeivel, a látási és térviszonyokkal. A népi tánc feldolgozásának több fokozata van. Ez függ a koreográfus és a tánccsoport fejlettségi fokától. Legkönnyebb feladat: egy csokorba kötni eredeti népi táncokat. Erre igen alkalmasak játékos leánytáncaink és a fonótáncok. Ezeket nagyon jól alkalmazhatjuk az alsóbb osztályokból alakult táncegyütteseknél is. Kiindulhatunk egy-egy táncból, és annak mondanivalóját és kifejezési formáját fejlesszük tovább. Leánykarikázóink igen megfelelnek ennek a célnak. Egy közös gondolat köré is csoportosíthatunk megfelelő táncokat és kiemeljük az egész kompozíció főtémáját, pl. az aratást. Teljesen új- témájú, önálló táncot is készíthetünk, de tekintetbe kell vennünk a magyar népi táncok stílusát és szerkezetét, különben a tánc gyökértelen és idegen lesz. A kiindulási pont mindig a tartalom legyen, és sohasem a külsőségek, a mutatós motívumok. Igen fontos, hogy népi tánchagyományainkhoz híven, melyek a nép jobb jövő utáni vágyát tükrözik, az általunk összeállított táncok is optimizmust s a való élet alakjait vigyék színpadra. A táncpozíciók megszerkesztésénél mindig a népi táncokból induljunk ki. Ezek a táncok kis kerek ^egészek, s erre a kerekségre kell törekednie a koreográfusnak is. A népi motívumokat azonban ahhoz, hogy tánckompozícióinkban felhasználhassuk, igen jól meg kell figyelnünk, s minden jellegzetességüket alaposan kell tanulmányoznunk. Minden vidék, sőt sokszor falu táncosainak megvan a jellegzetes táncolási módja, testtartása, mozdulatai, ezekre a tánc színpadra alkalmazásánál vagy új tánckompozíció alkotásánál ügyelnünk kell. Ezenkívül figyeljük meg, hogyan fejezik ki az eredeti népi táncok az illető tánc mondanivalóját, hogyan jelenik meg
