Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-02-01 / 2. szám - Kapfinger Béla: A kézimunka tanítása
Kapfinger Béla: A kézimunka tanítása 51 Szüksége van azonban a kézügyességre és a komoly gyakorlati munkára már az iskolai életben is. A kézimunka nem üres szórakozás, nem haszontalan időtöltés, hanem hozzátartozik az életre való jelkészüléshez. A KÉZIMUNKA TANÍTÁSÁNAK CÉLJA A kézimunka tanításának célja, hogy a gyermeket könnyen beszerezhető és kezelhető anyaggal és egyszerű eszközökkel foglalkoztassa, s ezzel a gyermek lelkében rejlő munkavágyat kielégítse, helyes irányba terelje, kézügyességét, szemmértékét, formaérzékét és ízlését fejlessze, s végül, hogy a gyermeket a munka megkedvelésére és megbecsülésére nevelje. A kézimunkatanítás nevelői, gyakorlati és oktatási céljait így körvonalazhatjuk: A kézimunkatanítás nevelői céljai értelmében a gyermek jellemének kialakulását kell előmozdítani. A tanítónak oda kell hatnia, hogy a tanuló munkaszerető, ügyes, találékony, ötletes, önálló alkotásra képes, takarékos, munkában pontos, rend- és tisztaságszerető, a szép iránt fogékony és jó ízlésű legyen. A gyakorlati célok között első helyen áll a kézügyesség fejlesztése, de fejlesztenünk kell a tanulóban a becslés, a szemmérték helyességét, ismertessük meg vele a háznál, a mindennapi életben gyakran használt fontosabb szerszámok helyes használatát, házilag való javítását, néhány fontosabb munkaanyag tulajdonságát. Az oktatási célokat azzal szolgáljuk, ha a koncentráció elve alapján a kézimunkával előmozdítjuk egyéb tárgyak szemléleteit, és az elméletnek a gyakorlatban való alkalmazását is megismertetjük a növendékekkel. Az iskolába lépő gyermekben megvan a munkavágy, de ez nem tudatos, az alkotás vágya, a befejezettség öröme adja meg munkájának célját, melynek nyomán fellép az alkotni tudás gyönyörűsége. Ez szeretteti meg vele a munkát, ezt kell az iskolában a gyermekben nevelni; aki ezt elhanyagolja, munkára nevelhet, de munkaszeretetre nem. Sok iskola talán azzal fogja elnyomni a gyermekben a munkaszeretetet, hogy csak a szebb és jobb kézimunkákat szedi be, a gyengébbeket visszaadja. Pedig az ügyetlen gyermek is elmerült a munkában, ő is tudott örülni alkotásának. A munka visz- szaadásával ezt az örömet, jóérzést nyomja el a tanító a gyermekben, aki ezzel kedvét, munkaszeretetét, önbizalmát veszítheti el. Állítsuk olyan feladat elé a gyermeket, amely kedves neki, ez növeli alkotási vágyát, s igyekszik majd feladatát sikeresen megoldani. Az alkotás még ha küzdelmekkel éri is el a gyermek, meg fogja vele szerettetni, értékessé fogja tenni előtte a munkát. Az elkészített munkákat közösen bíráljuk meg a gyermekekkel, maguk állapítsák meg, hogy az elkészítésnél miben hibáztak, vagy miért jártak el helyesen. Az esztétikai nevelést is szolgálhatjuk a kézimunkával. (A tárgyak ízléses kivitele, külső formája, arányos méretei.) A kézimunka továbbá a gyermek megfigyelőképességét is fejleszti. Míg alkot, dolgozik, elmerül a munkában, és technikai készsége is növekszik. A kézimunka szociális jelentősége is igen nagy. Rászoktatja a gyermeket
