Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-01-01 / 1. szám - Rybár László: A koravén gyermekekről
zött nagyon sokszor csak a rajz segíti az embert a megértetéshez és a megértéshez. A vázlatos rajzokat nemcsak a tárgyak, hanem a mozdulatok, jelenségek, események szemléltetésére is felhasználjuk, mégpedig eredményesen. Az elvont tulajdonságokat kifejező szavak, fogalmak ismertetése megtanulása sem történhetik szemléltető eszközök nélkül. Hiszen az elvont tulajdonságok, fogalmak, önmagukban nem léteznek. Szükség van az azokat jelképező tárgyakra, cselekvésekre. A tulajdonságokat a tárgyak, cselekvések képviselik. Az elvont kifejezések a tárgyak, cselekedetek tulajdonságait fejezik ki. Elvünk: Lehetőleg mindent bemutatni, szemléltetni! (Folytatás) A koravén gyermekekről Az ember gyakran találkozik egyik-másik ismerősével és annak 8—12 éves fiával. Hogy ismerősünk „érdekesebbé” tegye a találkozás során kifejlődő beszélgetést, néhány kétértelmű célzást ejt. Meg van győződve arról, hogy gyermekének szellemi fejlettsége nincs még azon a fokon, hogy megértse szavainak (kétértelmű megjegyzéseinek) burkolt, pornografikus értelmét. Azonban a gyermek arcát figyelve, egészen mást tapasztalunk. A gyermek rendszerint fokozott érdeklődéssel kíséri apjának éppen ezeket a kétértelmű szavait és megfigyelhetjük azt is, hogy a kétértelmű célzásokat már meg is tudja fejteni. Figyeljük meg, hogy a gyermek zavarában lesüti a szemét, mihelyt észreveszi, hogy reá nézünk. Az említett eset nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy gyermekünkből koravén gyermeket neveljünk azzal, hogy előtte kétértelmű megjegyzéseket teszünk. Sok szülő előszeretettel avatja be gyermekét már zsenge korában a felnőttek problémáiba és büszke arra, hogy a gyermek idegenek jelenlétében felnőtt ember módjára reagál a dolgokra — amint mondani szokták — mindenben „önálló”. Kétségtelen, hogy dresszurával a gyermekben ilyen tulajdonságok idő- előtt kialakíthatók, az is kétségtelen azonban, hogy ez nem normális és a társadalom szempontjából sem hasznos. Például vendégek érkeznek: egy házaspár és 14—15 éves leányuk. Megindul a beszélgetés. A kislány — koravén gyermek — a beszélgetés kezdetétől fogva egész természetesen a felnőttekkel egyenrangú résztvevőnek érzi magát a például lakáskérdésről, filmekről vagy éppen a divatról folyó beszélgetésben. A gyermek beleszól a felnőttek beszédébe és ezt egészen fesztelenül teszi, sőt gyakran ki is javítja a szülők szavait, kifejezi és kiegészíti nézeteiket. Ügyszólván a család „esze”-ként lép fel. A szülők természetesen a gyer3