Szocialista Nevelés, 1957 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1957-11-01 / 9. szám - Mózsi Ferenc: Szerettessük meg a muzsikát!
280 M ó z s i Ferenc: Szerettessük meg a muzsikát! Az ének után „jutalmul” megkezdem a mesét (lassan, halk hangon, álmodozó romantikával adva elő): — Hajdanában réges-régen, messze egy faluban, egy anyának három leánya volt. Szorgalmasan dolgoztak, fontak. Munka közben a legfiatalabbik lány arról énekelt, hogy szeretne a cár felesége lenni, szeretne néki egy szép fiúgyermeket adni. A cár véletlenül éppen arra járt, meghallotta a szép éneket. S mert az igazán szép ének az emberre mindig őszinte beszédként hat, a cár feleségül vette a lányt és elvitte őt anyjával és testvéreivel együtt a gyönyörűséges cári palotába. Nagyon boldogan éltek. Militrisznek — így hívták a leányt — rövidesen másik vágya is teljesedett: gyönyörűséges fiúgyermeke született. Az irigység azonban véget vetett boldogságának. A legidősebbik testvér megrágalmazta Militriszt. A cár hitelt adott az emberi gonoszság, irigység sugallta rágalomnak: megparancsolta, hogy feleségét és fiát tegyék hordóba, a hordót pedig dobják a tengerbe. A cár parancsát teljesítették, azonban csodálatos módon a fiú is, meg az anyja is megmenekültek és egy szigeten éltek, éldegéltek. A fiú — Kvidon-nak hívták — gyönyörű, okos, délceg legénnyé fejlődött. Hősi tetteiért, — főleg azért, mert legyőzte a csúf varázslót, akinek fogságában volt az elátkozott hercegnő hattyú formájában — őt a sziget népe kormányzó herceggé választotta. Kvidon boldog volt, azonban állandóan jobban és jobban bántotta őt a gondolat, hogy nem ismeri apját. Segítségére sietett a csodálatos hattyú, befecskelte Kvidont a tenger vizével, és a herceg méhecskévé változott. Elbújt az apja birodalmába utazó kereskedők hajóján. A cár a messzi útról értékes árut hozó kereskedőket nagy lakomával tisztelte meg. A kereskedők sokat beszéltek a cárnak a bölcs, fiatal hercegről, jóságosságáról, gyönyörű, gazdag városáról. A cár meg akarta látogatni Kvidont, de a rágalmazó testvérek mindenféleképpen megpróbálták őt erről lebeszélni. A méh, a dongó azonban ekkor alaposan megfizet a rossz szavakért, jól megcsipkedi a rágalmazót. Nagy riadalom támad erre, meg akarják fogni a dongót, de az a nyitott ablakon keresztül elmenekül. (Ezt a részt kihangsúlyozva, kézmozdulatokkal kísérve mondjuk el!) Kvidon hazatért és odahaza magányában a csodálatos hattyú után vágyott. A hattyú megjelent és beszélgetésük során elárulta a hercegnek, hogy ő tulajdonképpen hercegnő és fogságban sínylődik. A fiatalok kölcsönösen megszeretik egymást. Szaltán cár a rossz testvérek minden igyekezete ellenére is meglátogatja a szigetet. A csodálatos hattyú-hercegnővel folytatott beszélgetése során oevallja: már régen megbánta, hogy annak idején a tengerbe dobatta feleségét, fiát. Kérte a hattyú hercegnőt, mondja meg neki, hol van a felesége, hol van a fia. A hercegnő elvezette a cárt a feleségéhez és fiához, Kvidonhoz. A boldogság leírhatatlan volt, végre találkozik a férj a feleséggel, az apa a fiával. A rágalmazó testvérek csak most látták tettük gonoszságát, s most már megbánták bűnüket. Kegyelemért esedeztek. A boldog, egymásra talált cár, cárnő és Kvidon megbocsátották bűnüket. Most már hát minden rendbejött és hetedhétországra szóló lakoma készül: készülnek megünnepelni a Jó győzelmét a Rossz felett.
