Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1956-02-01 / 2. szám - Hostok István: A magyar nyelv tanítása a nemzeti iskolában
- 16 A nemzeti iskolák anyanyelvi oktatásában döntő fontossága van a hazafiasságra való nevelésnek. A nyelvtanban зек alkalmunk nyílik arra, hogy példamondatainknak nevelő tartalmat adjunk. A példamondatokkal kedvezően irányíthatjuk gyermekeink érzelmi és gondolatvilágát. Ez persze nem azt jelenti, hogy csak jelszavakkal nevelünk. Mondataink ne legyenek frázisszerűek. Ne felejtsük el, hogy elsősorban a tanító magatartása kell, hogy nevelő hatású legyen. A gyermekek megérzik azt, hogy a tanító szeretettel foglalkozik a£ anyanyelvvel és a nyelvtannal. Éppen úgy megérzik azt is,ha valaki csak immel-ámmal kényszeredetten, mestereégszeruen tanítja a nyelvtant. A csehszlovák hazafisságra való nevelést, összefüggéseiben kell értelmeznünk, és a tanitó elsőrendű feladata, hogy jó nyelvtanórákat tartson, hogy jól tanítson. Ebben az esetben könnyen találunk a nyelvtan tanításában olyan részeket, ahol minden erőltetés nélkül meg tudjuk valósítani a hazafiasságra való nevelést.Amikor a tulajdonságjelzőket tanítjuk, adjunk hangulatos leírást hazánk városainak pl. Prágának szépségeiről vagy adjunk szemléltető tájleírást a Magas Tátra természeti szépségeiről, • a határozókkal kapcsolatban utalhatunk iparunk hatalmas sikereire, az igék tanításakor beszélhetünk a szocializmus építéséről a falvakon stb. Végeredményben kijelenthetjük, hogy a csehszlovák hazafiasságra való nevelést szolgálja minden olyan szöveg, amely iskoláink növendékeiben tudatosítja a szocializmus építéseivel és sikereivel kapcsolatos élményeket. A szemléltető szöveg mindig eredményes lesz, ha az élő nyelvből és a való életből indul ki, tehát szólhat állami ünnepeinkről, a község eseményeiről és más dolgokról, az adott körülményeknek megfelelően. A nyelvtanítással szorosan összefügg a helyesírás tanítása. A helyesírás voltaképpen a nyelvtani szabályoknak gyors és helyes alkalmazása. írásban még sokkal jobban kell ügyelnünk a mondatszerkesztésre, mint a szóbeli közlésben, nagyobb gondot kell fordítani a szórendre, és tiszteletben kell tartanunk az egyértelműséget biztosító helyesírási szabályokat is. Nyilvánvaló, nogy a helyesírásra minden embernek szüksége van. Bizonyos burzsoá pedagógusok azt állították, hogy a gyermek fejlődését a veleszületett adottságok határozzák meg. E szerint az állítás szerint a helyesírás az emberek öröklött, veleszületett képessége, és akiben sz nincs meg, az soha nem tanulhat meg helyesen írni. A burzsoá pedagógia szerint a helyesírási készség tehát attól függ, vajon megvan-e a tanulóban
