Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)
1956-05-01 / 5. szám - Viliam Gaňo: A fogyatékos gyermekek nevelése
Sok gondot és kellemetlenséget okoz az általános iskola tanítójának az ingerlékeny és nyugtalan gyermek. Ennek az oka többnyire a tanulás nehézségében rejlik. Az iskola előtti kor tevékenységét az önként vállalt és határidőhöz nem kötött játék jellemzi. Ezzel szemben iskolás korban a gyermeknek olyan munkát kell végeznie, amelyet nem önként vállalt, és amely szigorú határidőhöz van kötve. Az írás, olvasás, számolás megtanulása az agykéregnek nagyon nehéz munkát jelent. Sok gyermek nehezen tud alkalmazkodni az iskolai viszonyokhoz, és nem tud eleget tenni az iskola követelményeinek. De az iskola az előírt rendből és követelményekből nem enged, a gyermeknek alkalmazkodnia kell hozzá, amire az ideg- rendszer izgalmi állapottal reagál. A gyermek ingerlékeny és nyugtalan lesz, ami néha csendzavarásban, feleselésben, engedetlenségben, rakoncát- lanságban és dacosságban nyilvánul meg. Az ingerlékenységet az iskola fegyelme sokszor elfojtja, ilyenkor az ingerlékenység, a dac otthon tör ki a gyermekből. Ha ezek az ingerlékeny tanulók jó előmenetelt tanúsítanak, az iskola még hajlandó megbocsátani a nyugtalan elemek csend- és rendzavarását. Rosszabb a helyzet, ha ezek a tanulók értelmileg is gyengébbek. Ilyenkor az iskola nem kegyelmez nekik, és igyekszik tőlük megszabadulni. Pedig ezeknek a tanulóknak a nevelési problémáit az általános iskola tanítójának kell megoldania, és nem szabad őket áttelepíteni kisegítő iskolába. Mi történjék hát velük? Mindenekelőtt tekintetbe kell venni, hogy a' nevelő ingerlékenysége fokozza a tanuló nyugtalanságát. Ezért, amikor a gyermek a legingerlékenyebb, a nevelőnek a legnyugodtabbnak kell lennie. Szidás, fenyegetés, gúnyolódás fokozza a gyermek izgalmi állapotát. Erőszakkal nem lehet az ilyen gyermeket „betörni”. Nyugodt, következetes bánásmód, buzdítás és serkentés, amely nem engedi az izgalmi állapotokat állandósulni, a legjobb eszköz az ingerlékeny gyermek nevelésénél. Azonkívül a célszerű foglalkoztatás, hogy a gyermeknek ne legyen alkalma unatkozni, az izgalmi állapot legjobb levezetője. Meg kell még emlékeznünk a beszédhibás gyermekekről, akik gyakran jelentékeny nehézséget gördítenek az általános iskola munkája elé. Ezek között itt a dadogó és pöszén beszélő tanulókkal találkozunk leggyakrabban. A dadogást az agykéreg serkentéses és gátlásos folyamatainak kiegyensúlyozatlansága jellemzi, ami külsőleg abban nyilvánul meg, hogy a gyermek egyes hangokat, szótagokat nem képes kiejteni, vagy pedig megismétli azokat és ezáltal a beszéd folyamata akadályt szenved. A pösze beszédnél a beszéd folyamata rendes, de az egyes hangok kiejtése hibás. Leggyakoribb alakja a selypesség: az sz-z és az s-zs hangok elváltozása. Ezenkívül előfordul az, r, k, g, 1, hangok hibás képzése. Néha orrhangú beszéddel is találkozunk az általános iskolában. A beszédhibák javítása nálunk a járási és kerületi logopédiai tanácsadókban történik, ahol a gyermekorvos, logopédus és az egészségügyi nővér karöltve küzdenek a beszédhibák ellen. Ezek közül a logopédus a pedagógiai szakmát képviseli. Tehát a logopédus nem orvos, hanem tanító, aki speciális kiképzést nyert a beszédhibák javítására. 54
