Szocialista Nevelés, 1956 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1956-02-01 / 2. szám - Hasák V. (összeáll.): A jó tankönyv a megbízható tudás záloga

- 45 10 - 15 éve használnak. Ezek az adatok arról tanúskodnak, hogy lényegében megvalósították a tankönyvek állandó jellegét. Természetes, hogy a régebben megjelent tankönyvek nem felelnek meg a szovjet iskola követelményeinek, mert az iskola színvonala állandóan emelkedőben van.

Az értekezleten elhangzott hozzászólásokban rámutattak azokra a tankönyvekre, amelyek nem tartottak lépést a haladó tudománnyal. A tankönyvek túlnyomó része igen nagy terjedelmű tananyagot ölel fel, és ez a fóoka a tanulók megterhelésének. A tankönyvekben kevés figyelmet szenteltek az elmélet és a gyakorlat egybekapcsolásának, valamint a tananyag gyakorlati kiaknázásának. Ez első sorban a fizikára, vegytanra, matematikára, biológiára és a földrajzra vonatkozik, de általában minden tantárgyra, amely az 8mber gyakorlati tevékenységével függ össze.

Sok tankönyv nem felel meg a módszertani, nyelvi, művészeti és egyéb követelményeknek.

A párt- és kormányhatározat alapján a Szovjetunió Oktatásügyi Minisztériuma összeállította a tankönyvírás tervét, amely szerint 1957-ig a 112 tankönyv közül 91-et teljesen át kell dolgozni. Már most nyilvánvaló, hogy ezt a tervet nem valósítják meg kellő mértékben. Egész sor tankönyv elkészítésének a határidejét nem tartják be. Pl. 1955-ben 26 új tankönyv kiadását tervezték, és csak 22 jelent meg. A következő években kiadandó tankönyvek előkészületei sem folynak mindig kielégítő módon. Egyes tankönyvek alig hagyták el a nyomdát, máris követelik módosításukat. Ez történt* a 2. évfolyam orosz nyelvkönyvévé! és az 5 - 6. évfolyam számára készült matematikával. Egyébként ezekben a tankönyvekben már az első kiadás alkalmával lényeges javításokat eszközöltek.

A Szovjetunióban a tankönyvek előkészítésével összefüggő felelősség elsősorban az Oktatásügyi Minisztériumra, az iskolavezetési főosztályra, a Pedagógiai Tudományos Akadémiára és a Pedagógiai tankönyvkiadóra hárul. Megállapították, hogy ezek az intézmények eddig nem éltek azokkal a határtalan lehetőségekkel, amelyeket a szovjet állam biztosít az új tankönyvek szerkesztésével kapcsolatban a munka minőségének javítása érdekében. Munkájukban nagyon sokszor nyoma sincs az együttműködésnek, gyakori jelenség a formalizmus és a mesterkélteég; a szerzőkkel, szerkesztőkkel és a-