Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
megváltozott, a követelések erélyesebbekké váltak. A források szerint különösképpen Cvijic, a neves szerb geográfus tevékenysége volt meghatározó. A Mura menti terület kérdése objektíve összefüggött a jugoszláv, illetve a szlovén határ északi szakaszának megállapításával - amelynek egy része esetében, Karintia tekintetében népszavazást rendeltek el -, valamint a jugoszlávmagyar határ alakulásával a Mura mentétől egészen a Bánátig. Mivel május 12-én még mindig reménytelennek látszott a helyzet a jugoszláv érdekek szempontjából, a jugoszláv küldöttség tagjai fontos személyes kapcsolatok révén próbáltak meg érvényt szerezni érveiknek a párizsi békekonferencián. Edvard Beneš cseh külügyminiszter személyesen közbenjárt Muravidék és Karintia kérdésében Tardieu-nél, a territoriális bizottság francia elnökénél és Lansingnál, a befolyásos amerikai képviselőnél. Tardieu döntését egyéb érvek is befolyásolhatták, azonban ahhoz nem fér kétség, hogy a területi bizottság elnöke május 17-én azt javasolta Trumbicnak, a jugoszláv küldöttség horvát tagjának, hogy Muravidékre és Karintiára összpontosítva kérjenek újabb meghallgatást a Tízek Tanácsánál. A jugoszláv delegáció egy nappal később, május 18-án úgy határozott, hogy Clemenceau-nál, a békekonferencia akkor legbefolyásosabb francia miniszterelnökénél kérik a teljes Muravidék és a Rábavidék területét. Ugyan az utóbbi esetében a jugoszlávok nem értek el eredményt, a Muravidéket azonban megkapták, a magyarok lakta falvakkal együtt. Az Ötök Tanácsa ugyanis 1919- július 9-én elfogadta Tardieu bizottságának Johnson tervére alapozott javaslatát, és azzal a Mura mente tekintetében gyakorlatilag megállapította a határt Magyarország és Jugoszlávia között. A jugoszláv küldöttség 1919. július 16-án kérte az antanthatalmaktól Muravidék katonai megszállását, amit a Legfelső Tanács augusztus 1-jén jóváhagyott. A vidék tényleges birtokbavételére a délszláv katonai alakulatok részéről augusztus 12-én került sor.57 Amikor Párizsban és más politikai színtereken a sorsdöntő események zajlottak, a muravidéki magyarok lakta települések lakossága, beleértve Pártosfalva és Szentlászló környékét is, mélyrehatóbban nem foglalkozott az elcsatolás kérdésével, mert azt akkor még elképzelhetetlennek tartották.58 A Károlyi Mihály vezette kormány néhány hónapig tartó időszakában Pártosfalva és Szentlászló környékén jelentősebb eseményekre nem került sor. Az ún. őszirózsás forradalom utáni események e vidék túlnyomórészt agrár-jellegű lakosságára nem voltak közvetlen kihatással. Nem úgy történt azonban néhány hónappal később. Az 1919. március 19-én bekövetkező hatalomváltás az ún. Tanácsköztársaság keretében a proletárdiktatúra időszakát jelentette, ami a túlnyomórészt vallásos falusi emberekben némi ellenszenvet idézett elő. Annak keretében a Tkálecz Vilmos nevéhez kapcsolódó ún. Mura Köztársasághoz fűződő események 1919 júniusának első napjaiban érintették Pártosfalva szűkebb 57 Göncz László: Muravidék, 1919■ A proletárdiktatúra időszaka a Mura mentén és a vidék elcsatolása. In.: Vasi Szemle, 2001, LV évfolyam, 2. szám. 147-167. 58 Göncz László: A Muravidéki magyarság 1918-1941. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 2001. 74. 95
