Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Zágorhidi Czigány Balázs: Prosznyákfalva a középkorban
de több megegyezést is kötöttek. Végül aztán, amikor Hahót emberei megölték a nemzetség két tagját, Tamást és Miklóst, akik éppen a király küldetésében jártak, az ügy hivatalosan is a király elé került. Az oklevél a nemzetség tagjai közül elsőként nevezi meg Pált, aki testvérét, Pétert is képviselte, a nemzetség többi tagja közül szerepel még: Ibnur, Izsák, Stephlc, Miklós, Gyüre és Budivoy fia Márton. A megegyezés főbb pontjai a következők: azok a vitás birtokokat elcserélik, illetve elosztják egymás között, a felek az egyezség megtartására esküt tesznek (a Győré nemzetség tagjai a cserneci - azaz a későbbi bántornyai - Szűz Mária-templomban), továbbá Hahót még némi kártérítést is fizet a nemzetségnek és visszaadja a megölt Tamás lovait. A megegyezés legfontosabb pontja a birtokcsere. Az oklevélben valójában három birtokról esik szó: az egyik az, amit Hahót cserebirtokként adott Pálnak Vas vármegyében (ez Pálnál marad), a másik a Gyüre nemzetség azon birtoka, amely egy korábbi egyezség szerint a nemzetségnél maradt (ez továbbra is a nemzetség egészét illeti), a harmadik pedig az a szintén nemzetségi birtok, amelyet Hahót tart elfoglalva (ezt megosztják a két fél között olyan formán, hogy a Hahót birtoka felé eső rész Hahóté, a Gyüre nemzetség - előzőekben említett - birtoka felé eső rész a nemzetségé lesz).17 A három birtok közül kettő nagy valószínűséggel Zala megyében, Hahót birtokainak szomszédságában, Alsólendva környékén terült el és a nemzetség egészét illette. A harmadik birtok azonban kétségtelenül Vas vármegyében feküdt, és kizárólag Rihen fiait, Pétert és Pált illette. A zalai birtokokról és nemzetség esetleges zalai tagjairól nem maradt fenn későbbi adat, a vasi birtokok tulajdonosai ugyanakkor a későbbiekben is kétségtelenül Litold fia Péter leszármazottai, a Szentbenedeki család tagjai. Ha 1267 után voltak is még zalai tagjai a Gyüre nemzetségnek, akkor ők a következő évszázad folyamán eltűntek: 1378-ban már a Szentbenedeki család egyezik meg hosszas viszályok után a Hahótok kései utódaival, Miklós bán fiaival, s a bizonyára jogos zalai birtokigényeik elismeréseként kapják meg Ramocsa és Páli falvakat, melyek közül Ramocsa - mint a zalai eredet egyetlen emléke - egészen a legújabb időkig a család kezén maradt.18 5. Zala VÁRMEGYÉBŐL Vas vármegyébe Most térjünk vissza arra a birtokcserére, amely révén a család megtelepült Vas vármegyében. Mint fentebb láttuk, 1265 körül született egy olyan egyezség a Hahótok és a Gyürék között, amely szerint a nemzetség elcserélte Lendva körüli ősi nemzetségi birtokait Hahót Vas vármegyei, közelebbről meg nem határozott birtokára. Az eddigi adatokból annyit tudtunk, hogy a csere nem 17 Codex diplomatics Hungáriáé ecclesiastics ac civilis I-Xí. Cura et studio Georgii Fejér. Budáé 1829-1844 (továbbiakban: CD). CD IV/3. 403-407. 18 HO V 157-159-; Varjú Elemér: A Szentbenedekiek címerlevele és a Jöre nemzetség. 146,147. 24
