Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)

Kovács Attila: Pillanatképek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely mindennapjaiból a 20. században

dorlás második nagy hullámáról, mely a két világháború közötti esztendőket öleli fel, több fénykép is fennmaradt. Érdekes módon a Dél-Amerikába - Argentínába, Brazíliába és Uruguayba - irányuló, az 1920-as esztendők első felében zajló kivándorlásról nem kerültek elő fényképek. Annál bőségesebb viszont a második hullámban a Franciaországba irányuló kivándorlók fényképanyaga. A „gallok földjén” az 1920-as évek végétől, az 1930-as évek elejétől nyílt kereseti lehetőség. Különösen a mezőgazdasági munkaerő iránt volt nagy igény, így sokan, főleg fiatalok döntöttek a kivándorlás mellett, amit az előkerült fényképek is igazolnak. A mezőgazdasági munkaerő mellett a szobalányok iránt volt még „kereslet” a jobb módú városi családok részéről. A két világháború közötti időszakban a bácskai nagybirtokokon, míg a második világháború alatt a „magyarországi” Devecser környéki szőlőbirtokokon vállaltak szezonmunkát szerdahelyi fiatalok. A kivándorlás harmadik nagy hullámára a második világháború után került sor. A 20. század második feléhez köthető külföldi munkavállalások, a „gastarbeiterizmus”, különösen az 1960-as évek derekától elsősorban Ausztriába és Németországba irányultak.13 Ezt a folyamatot négy fénykép is érzékelteti, míg az országon belüli, egyébként szintén erőteljes elvándorlást csak egy fotóval sikerült bemutatni.

A kilencedik alfejezet az elemzett településeken működő egyesületeket és azok tevékenységét mutatja be. A legnagyobb múlttal és társadalmi elismertséggel a Csekefán, Pártosfalván, Szentlászlón és Szerdahelyen működő tűzoltóegyletek rendelkeztek. A legkorábban alakult egyesület a szentlászlói volt, mely 1892-ben jött létre.14 Ezt követte a pártosfalvi 1896-ban, a csekefai 1904-ben és végül a szerdahelyi 1919 áprilisában.15 Amellett, hogy szükség esetén a tűz elől védték a lakosságot, annak ingó és ingatlan vagyonát, nagyon fontos közösségformáló szerepük is volt. Ezt igazolják a tűzoltókról készült képek is, hiszen mind a négy településen tevékenykedő tűzoltóegyletről maradtak fenn fényképek. Egy fénykép az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből maradt fenn, kettő a régi jugoszlávok idejére datálható, kettő a magyar éra alatt a második világháború során készült, míg a többi fénykép a titói Jugoszlávia korában lett megörökítve. A feljegyzések szerint az első színdarabokat Pártosfalván játszották még az 1930-as évek második felében a régi jugoszlávok alatt.16 Ebből az időből származik az első fénykép is, melyen egy szlovén nyelvű színdarab pártosfalvi színészei láthatók. A második világháború alatt és rögtön a háborút követően a szentlászlói színészek voltak nagyon aktívak, amit három fénykép is bizonyít.17 A szentlászlóiak a magyar nyelvű színdarabokat tánc-13 Kerecsényi Edit: Távol a hazától... Lendva-vidéki magyar kivándorlók és vendégmunkások. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1994. 35-38.

14 Gömböc Franc: Gasilstvo v Prekmurju 1873-2003. Murska Sobota, magánkiadás, 2009. 289-290.

15 Gömböc Franc: Gasilstvo v Prekmurju 1873-2003- 353-356,125-126,396- 398.

16 Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő' tevékenysége 1920-1970. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet és Hazánk Könyvkiadó, 1995.94.

17 Ez elsősorban az ide került magyar tanítóknak volt köszönhető, akik több színdarabot is betanítottak a helyi amatőr színészekkel.

450