Kovács Attila (szerk.): Határok mentén. Fejezetek Csekefa, Kisfalu, Pártosfalva, Szentlászló és Szerdahely történetéből (Pártosfalva - Ljubljana - Lendva, 2015)
Göncz László: Pártosfalva és Szentlászló vidéke a 19. század közepétől a 20. század utolsó negyedéig
ami - korabeli szakmai értékelések szerint - már a következő évben minőségi javulást idézett elő a pártosfalvi textilüzem tevékenységében. A rendkívül alacsony munkásbérek valamenynyit növekedtek, a nyersanyag beszerzése is kevésbé akadozott, és - ami a legfontosabb volt - a termelés 30%-al növekedett.203 A textilipar kihívásai 1973-ban ismét szövetségre késztették a vállalat vezetőségét. A ljubljanai Tekstil társult munkaszervezetnek lett a pártosfalvi gyár az egyik alapszervezete. Az ilyen típusú gazdasági szervezettséget az akkori politikai vezetés is erőteljesen szorgalmazta. A politikai befolyástól függetlenül az új szervezeti forma néhány éven át bizonyos fokú stabilitást jelentett a pártosfalvi üzem működésében.204 Az 1970-es évek elején ismét sikeresen működött a pártosfalvi textilüzem. Zömében környékbeli fiatal nőket foglalkoztattak, és a korábbihoz képest növelni tudták a termelés mennyiségét. A munkagépeket folyamatosan újították.205 A hetvenes évek végén a vállalatnak kb. 125 dolgozója volt, túlnyomórészt a környékbeli falvakból származó fiatal munkaerő. Különböző elemzésekben reménykeltőnek minősítették a kisrégió helyzetét, aminek meghatározó eleme volt a pártosfalvi textilüzem által biztosított 203 Javul a pártosfalvi kötöde helyzete. Népújság, 1966. április 16.2. 204 Pártosfalva - a gyár. Népújság, 1975- december 5.4. 205 Vidékünk gyorsabb fejlődéséért küzdenek a pártosfalviak. Népújság, 1973. március 2.2. 206 Látogatóban a pártosfalvi kötődé gyárban. Népújság, 1978. április 27.4. 207 Major a száz éves iskola szomszédságában. Népújság, 1964. április 28.4. 208 Mégis átminősítik a szentlászlói földeket. Népújság, 1965. március 27.5. 146 munkalehetőség, ami a családok szociális állapota szempontjából nagyon pozitív jelenség volt.206 Szentlászlón az 1960-as években az ún. „major” volt a legjelentősebb, társadalmi tulajdonban lévő mezőgazdasági birtok, amelyhez 290 hektár szántóföld tartozott. Amellett a „birtok” keretében tevékenykedő szakmunkások még mintegy száz magántulajdonos termőföldjének megművelésénél is közreműködtek. A Vörös Ernő ügyvezető igazgató irányításával tevékenykedő létesítményben 18 személyt foglalkoztattak. Akkoriban mintegy 460 szarvasmarha hizlalását is ellátták. Az állattenyészetés terén további fejlesztéseket terveztek, hiszen 1964-ben megépült az új, hatszáz férőhelyes istállókomplexum.207 A mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozók számára 1965-ben fontos volt a termőföldek minőségi besorolásának a korrigálása is. Az állami szervek ugyanis korábban túlságosan magas minőségi osztályba sorolták be a Szentlászló környéki parcellákat, amit az érintettek falugyűléseken jogosan nehezményeztek. Törekvésük sikerrel járt, aminek következtében az ún. goricskói termőföldek minősítése az adókötelezettség nagyságrendje szempontjából kedvezőbben alakult.208
