Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
II. Bevezető
dék északi és északkeleti részein éltek szlovénok. Az 1920. október 10-én megrendezett karintiai népszavazás következtében a többségében szlovének által lakott délkarintiai területek az osztrák állam keretén belül maradtak, míg az egy hónappal később, november 12-én az SzHSz Királyság és Olaszország között aláírt rappalói szerződés szerint a partvidéki területek (szlovénul Primorska), Isztria és Krajna nyugati része Olaszország fennhatósága alá kerültek. A dolgozatban használt Szlovénia kifejezés alatt az 1920 és 1941 közötti területet értem, amely kb. 1/4-del kisebb, mint a második világháború után megalakult szlovén tagköztársaság. A két világháború közötti időszakban Szlovénia területe nem egyezett meg sem a második világháború utáni, Jugoszlávián belül kialakult Szlovén Szocialista Köztársaság, sem az 1991-ben önállósult Szlovén Köztársaság területével. A határait változtató Szlovénia bemutatása után essen szó a Muravidék első Jugoszlávia ideje alatti közigazgatási felosztásáról. A Monarchia délszláv népei által 1918. október 29-én Zágrábban kikiáltott Szlovének, Horvátok, Szerbek Államának (Država Slovencev, Hrvatov in Srbov) Nemzeti Tanácsa két nappal később kinevezte a Szlovén Nemzeti Kormányt (Narodna vlada za Slovenijo). Az új állam - Szlovének, Horvátok, Szerbek Állama - azonban 1918. december l-jével, az SzHSz Királyság létrejöttével megszűnt. A Szlovén Nemzeti Kormány 1919. január 20-ig működött, amikor a király kinevezte helyébe a Szlovén Tartományi Kormányt (Deželna vlada za Slovenijo). A szlovén végrehajtói hatalom nemcsak nevében változott meg, hanem számos jogosítványt megvontak tőle és a belgrádi központi kormánynak rendelték alá. Másfél évvel később az 1921. június 28-i Vid-napi alkotmány értelmében 1921. július 12-én véglegesen megszűnt a Szlovén Tartományi Kormány. Helyére felállították az Ideiglenes Közigazgatási Hivatal intézményét (Pokrajinska uprava za Slovenijo), amelynek elsődleges feladata volt a működő területi igazgatási feladatok átruházása a belgrádi központi kormányra. Az Ideiglenes Közigazgatási Hivatal 1923 végéig működött, majd a szlovén területeken a ljubljanai és a maribori közigazgatási területek22 vették át a középszintű irányítást, a szlovén államiság jelének tűnő nemzeti kormány, illetve hivatal eltűnt az új állam struktúrájából. A két közigazgatási területet járásokra (srez) tagolták.23 Muravidéken a közigazgatás rendezése valamivel eltért a fentiekben leírtaktól. 22) A Vid-napi alkotmány értelmében az SzHSz Királyságot 33 területre osztották, élükön a király által kinevezett főispánnal. Ezért az a paradox helyzet alakult ki, hogy a szlovén liberálisok - akik 1927-ig részt vettek a belgrádi kormánykoalíciókban - sokkal nagyobb hatalommal bírtak Szlovéniában, mint amennyi a választási eredmények alapján - a szavazatok kb. 20%-át nyerték el általában - megillette volna őket. 23) Ilustrirana zgodovina Slovencev. Ljubljana, 1999. 312-318. p. 28
