Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)

XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken

relem mellé a területi agrárhivatal két feljegyzést is csatolt. Az egyik az alsólendvai csendőrállomás jelentése volt, mely szerint Farkaš Rajčič Gáborjánházán született, 28 éves és 1921-ben házasodott meg, Bánután él a feleségével és magyar nemzetisé­gű. A másik levelet a Muraszombati Területi Agrárhivatal mellékelte. A levélben a hivatal vezetője leírja, hogy a kérvényező magyar nemzetiségű, s emiatt a földre­formügyi miniszter 1921. szeptember 5-i, 25.155-ös számú rendelete alapján nem jár föld. A levélben leírtak igazolására mellékeli az alsólendvai csendőrállomás jelen­tését. Végezetül Gregorovié azt ajánlja az agrárigazgatóságnak, hogy Farkaš Rajčič kérelmét utasítsa vissza, amelyre az 1922. október 28-i végzés alapján sor is került. Mind a két döntési szinten anyanyelvi alapon utasították el a kérelmet.43 Farkaš Rajčič kérelme volt az első a Lendva-vidéken, amelyet a földreformügyi miniszter 1921. szeptember 5-én kiadott 25.155-ös számú előírása alapján utasítot­tak vissza. Egy olyan előírásra, belső utasításra, rendeletre hivatkoztak, amelynek pontos szövege sem a Hivatalos Közlönyben, sem a levéltári forrásokban, sem a szlovén és a jugoszláv földreformmal foglalkozó kutatók írásaiban nem olvasható - ahogyan már volt szó róla. Ugyanakkor minden, a földreformot tárgyaló írásban megemlítik,44 hogy a nem szláv nemzetiségeket a jugoszláv földreform kizárta az agrárföldhöz való jutásból.45 A miniszteri utasítás vagy rendelet ilyen titokzatos kezelésére a magyarázatot az SzHSz Királyság által 1919. december 5-én aláírt ki­sebbségvédelmi szerződésben kell keresni, amely az állampolgároknak a faji, vallá­si és nyelvi hovatartozástól függetlenül egyenlő jogokat biztosított.46 Az SzHSz Ki­rályság, illetve 1929 után a Jugoszláv Királyság valószínűleg a kisebbségvédelmi szer­ződésekben rögzítettek miatt nem hozta nyilvánosságra a kisebbségeket a földre­formból kizáró diszkriminatív rendeletéit, utasításait, a gyakorlatban azonban ezek szerint folyt az ügyintézés. A helyi agrárhivatalok és agrárigazgatóságok működésé­nek ismeretében egyértelműen kijelenthető, hogy az egész országra kiterjedően szü­letett döntés a nem szláv nemzetiségű személyek földreformból történő kizárásá­ról. Az új állam más térségeiből egy bizonyító erejű példa - a Bánátból. A Földre­formügyi Minisztérium 1921 októberében értesítette a Nagybecskereki Területi Agrárhivatalt, hogy a földekből csak jugoszlávok részesülhetnek. Erre egy magya­rokból álló delegáció ment az illetékes miniszterhez érdeklődni a földkérdésről. A 43) /1S 71, fasc. 44, Esterházy; Zakupodaja in kolonizacija. 44) Nikola Gačeša, Miroslav Koholj, A. Sajti Enikő, Göncz László stb. 45) A magyarok mellett nem részesültek agrárföldben a németek, románok, albánok stb., a szlovákok kaptak földet, de a délszláv nemzetek tagjainál kevesebbet. 46) Galántai fózsef: Trianon és a kisebbségvédelem. Maecenas, 1989. 94-98. 219

Next

/
Oldalképek
Tartalom