Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken
miniszter válaszában kifejtette, hogy a magyaroknak is jár föld, a nagybecskereki agrárhivatalnak küldött értesítésben leírtakat - mely szerint csak jugoszlávok kaphatnak bérletet - elírásként magyarázta. Nem sokkal később hasonló kéréssel fordult az illetékes tárcához egy többségében felső-bánáti magyarokból álló delegáció is. A miniszter helyett a Miniszteri Tanács biztosította a delegációt, hogy 1922. január 22-e után,47 az optálási szándék bejelentése után már semmi akadálya nem lesz annak, hogy a magyarok és a németek részesüljenek a földreform áldásaiban.48 Muravidéknek az SzHSz Királysághoz csatolása utáni első években nagy gondot okoztak az új hatalomnak a muravidéki katonaszökevények. Egy 1922. március 18-i keltezésű katonai jelentés szerint addig az időpontig 300 katonaköteles személy szökött át a határon, elsősorban Magyarországra, kisebb mértékben Ausztriába. A katonaszökevények többsége a szlovének által lakott határmenti és a luteránus községekből került ki, valamint a magyarok által lakott településekről. A fiatalemberek azért választották az illegális határátlépést, mivel az új állam sorozással akarta hosszú évekre bevonultatni őket.49 A katonaszökevények kérdése a földreform során is előkerült. A Muraszombati Területi Agrárhivatal 1923. január 23-i keltezésű levelében tanácsot kért a Ljubljanai Agrárigazgatóságtól a magyar nemzetiségű katonaszökevények, illetve családjaik földügyei kapcsán.50 Az igazgatóság válasza sajnos nem áll rendelkezésünkre, de a későbbi eseményekből valószínűsíthető, hogy az érintetteket a földreformból elvi okok miatt kizárták. A Lendva-vidéken írásban rögzített példák közül megemlíthető Jakab Gábor, Szórni Vendel és Göncz Miklós családjainak esete Hídvégről. E családoktól 1922- ben elvették a korábban bérbe adott agrárföldeket azzal az indoklással, hogy a család valamelyik tagja Magyarországra szökött a katonaság elől. Idővel azonban a katonaköteles személyek visszatértek és bevonultak a jugoszláv hadseregbe. Ezek után mindhárom család agrárföldet igényelt az Esterházy-nagybirtokból, amit a Muraszombati Területi Agrárhivatal a magyar anyanyelvűségre hivatkozva utasí-47) Az optálási szándékot - vagyis azt, hogy a személy felveszi-e az új délszláv állam állampolgárságát vagy sem - 1922. január 26-ig kellett bejelenteni, és a magyar állampolgárságot választóknak 1922. július 26- ig kellett elhagyniuk az országot. Az optálási huzavona következtében a délvidéki magyarság teljes jogfosztottságban élt 1918 és 1922 között. Erről bővebben lásd A. Sajti Enikő: /4 jugoszláviai magyar párt megalakulása és részvétele az 1925-ös választásokon. In. A. Sajti Enikő: Nemzettudat, jugoszlávizmus, magyarság. Szeged, 1991. 48) Gačeša, Nikola: Agrarna reforma in kolonizacija u Banatu 1918-1941. Novi Sad 1972. 279-280. p. 49) Arhiv Jugoslavije, fond br. 396, fasc. br. f-14. 50) /IS 71, fasc. 44, Esterházy; Zakupodaja in kolonizacija. 220
