Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken
narchia idejében általában licitálás útján adták bérbe a földet, míg a jugoszláv földreform ezt a „bevált” módszert felforgatta. Ebben az esetben is jól kivehető, hogy a gazdasági számításokat alapul vevő, nyereségre-bevételre ráhangolódott birtokosok érdekeit ugyanúgy sértette az SzHSz Királyságban alkalmazott földbérleti módszer, mint a stabil időponthoz, előre rögzített díjak befizetéséhez szokott gazdákét. A kiszámíthatóság helyett a zűrzavar uralkodott el az állami beavatkozás miatt. Nem azt sérelmezték az érintettek, hogy az állam két magánjogi szerződő fél közé lépett be, hanem a folytonosan változó szabályok, a megkötött, majd felbontott szerződések ténye zavarta a gazdálkodókat, és ami súlyosabb, magát a gazdálkodási folyamatot is. A nyereségorientált, polgári magánjog alapjaira helyezett és annak szabályai között gazdálkodó mezőgazdasági birtokosok számára ez az állami, államalkotó nemzetek befolyásának növelését célul kitűző módszer nemcsak idegen, hanem szakmailag elfogadhatatlan is volt. Emiatt rengeteg panaszra, illetve pereskedésre került sor az egész országban.21 Simon Falež, az alsólendvai Esterházy-uradalom állami felügyelője - aki a Lendva-vidéki falvakban végrehajtotta az agrárföldek bérbeadását 1920/21 fordulóján - a Muraszombati Területi Agrárhivatalnak írott levelében (a gyertyánosi polgárok kérésére hivatkozva) Raffensberger uradalmi igazgatóra panaszkodott. Falež szerint Raffensberger azokat a földműveseket, akik nem kaptak bérbe földet, az agrárreform ellen buzdította. Mivel Raffensberger nem ismeri el a szerződéseinek érvénytelenítését és a miniszteri rendeletet,22 Falež azt javasolta, hogy jelentsék fel az illetékes hatóságoknál, mert az általa gerjesztett földreformellenes hangulat minden határt túllép majd. Falež levelét Gregorovié, a területi agrárhivatal vezetője a Ljubljanai Agrárigazgatóságnak továbbította március 12-én. A kísérőlevélben megjegyezte, hogy a földosztás egész Muravidéken az 1920. szeptember 3-i rendelet értelmében valósult meg, az esetleg felmerült hiányosságokat kiküszöbölték. A továbbiakban kifejtette, hogy 1912-ben az Esterházy-nagybirtokból csak a módosabb gazdák kaptak földet, akik magyar érzelműek voltak. A szegényebbek csak nehezen juthattak földhöz. Gregorovié véleménye szerint a földreform fő ellenzői a Raffensberger, Sever&Comp23 csoportosulás volt.24 21) Gačeša, Nikola: Agrarna reforma in kolonizacija u Bačkoj 1918-1941. Novi Sad 1968. 54-57. p. 22) Falež az 1918-ban az Esterházy-uradalom (melyet Raffensberger képviselt mint uradalmi igazgató) és a közbirtokossági közösség között létrejött bérleti szerződésre és a Földreformügyi Minisztérium által kibocsátott, az agrárföldek bérbeadását szabályozó rendeletre utalt. 23) Sever Alsólendva gerentje volt, a levél írója a Sever&Comp. jelző alatt a társait értette. 24) /1S 71, fasc. 44, Esterházy; Zakupodaja in kolonizacija. 203