Kovács Attila: Földreform és kolonizáció a Lendva-vidéken a két világháború között (Lendva, 2004)
XII. A földreform és a kolonizáció végrehajtása Lendva-vidéken
XII. 2. A földreform első két szakasza Lendva-vidéken 1919-1924 között XII. 2. 1. Az első időszak Ahogyan arról korábban szó volt, az első világháború végétől 1920 tavaszáig tartó első szakaszban a tervek, elképzelések domináltak. A Lendva-vidéki településeken is hallottak a magyarországi tervekről, ismerték a régens proklamációját. Az SzHSz Királyság megalakulása után megérkeztek az agrárreformmal kapcsolatos rendeletek. A már több ízben bemutatott „előzetes rendelkezések” kimondták, hogy az SzHSz Királyság területén található összes nagybirtokot felhasználják az agrárkérdés megoldására (expropriálják). A rendelet azonban nem tisztázta a nagybirtok fogalmát. A mezőgazdaság ciklikusságából adódóan az 1920-ban induló gazdasági évet elő kellett készíteni és a változásokat megpróbálták a Lendva-vidéken is bevezetni. Az agrárreform második szakaszában - 1920 szeptemberében - határozták meg az elidegenítést és megterhelést tiltó - már ismertetett - rendelettel a nagybirtok nagyságát. E szerint Szlovénia területén - így Muravidéken is - a 131 kataszteri hold (75 hektár) termőföld feletti gazdaságot, illetve a 350 kataszteri hold (200 hektár) feletti összterületet tekintették nagybirtoknak. Az ennél nagyobb birtoktesteket a földreform objektumának tekintették, vagyis valamilyen módon igénybe akarták venni a földkérdés rendezésekor. A rendelet értelmében a Szlovén Tartományi Kormány Földreformért Felelős Főmegbízotti Hivatala (Glavno poverjeništvo za agrarno reformo pri deželni vladi za Slovenijo) az összes, Szlovénia területén található nagybirtokról begyűjtötte az adatokat a kataszteri kivonatok és a telekkönyvek alapján. Ez a ljubljanai hivatal egyben javaslatot tett Belgrád felé a kisajátítható nagybirtokokról is. Az elkészített összegzések tartalmazták közvetlenül a nagybirtokos kezelésében meghagyott területeket. A birtokhatár megállapításáról szóló rendelet alapján Szlovénia területén körülbelül 200 nagybirtok volt az első világháború után. A két világháború közötti időben több, egymásnak ellentmondó információ is megjelent a szlovéniai nagybirtokok számát illetően. Fran Erjavec és Ivan Bratko a nagybirtokok számát 222-ben határozta meg, Anton Šapla a földreformról szóló beszámolójában 208 nagybirtokról beszélt, míg Albin Prepeluh szerint az agrárreform alá 203 nagybirtok került Szlovéniában, név és birtoknagyság szerint azonban csak 200 nagybirtokost tüntetett fel.2 A nagybirtokosok nemzetiségét illetően hasonlóan nagy eltéréseket mutattak az adatok: Prepeluh szerint 190
