Bence Utrosa Gabriella: Ki lakik a sötétben? (Lendva - Pécs, 1999)

Fecskenelli

szolt hálásan Fecskenelli.- Te ismersz engem? - csodálkozott Marika.- Hát persze, hiszen sokszor láttalak kifelé nézegetni az ablakon. Te kifelé nézegettél, én pedig befelé - mosolygott Fecskenelli. - Fecskenelli vagyok - mutatkozott be.- Örülök, Fecskenelli. Csak pihend ki magad nyugodtan, és ha majd eláll az eső, akkor újra kirepülhetsz a társaidhoz - vigasztalta őt Marika.- Kirepülnék, de sajnos nem tudok. El volt törve a szárnyam, és nem tudtam megtanulni repülni ügy, mint a többiek. Ezért inkább csak ugrándozom ágról ágra, gallyról gallyra, de ez sajnos nem elég a hosszü üt megtételéhez - panaszkodott elcsüggedve Fecskenelli.- Szegény kis Fecskenelli! Most mi lesz veled? - sajnálta meg Marika a kis madarat, majd egyszerre csak felragyogott az arca. - Tudod mit? Maradjál itt velem! Majd én vigyázok rád! Akarod?- Hogy akarom-e? Komolyan gondolod? Igazán itt maradhatnék veled? Az nagyon jó lenne! - aztán egy kissé elgondolkozott. - Persze, meg kellene beszélnem fecskemamával és fecskepapával is.

Eközben valaki halkan megkoppintotta az ablaküveget. Fecskemama és fecskepapa állt félénken a párkányon. Marika gyorsan kinyitotta az ablakot.- Fecskemama, fecskepapa, repüljetek beljebb! - lelkesedett a kislány.- Tulajdonképpen nekünk már mennünk kell, hiszen még nagyon sok az elintéznivalónk a hosszü üt előtt.- Hallottátok, mit javasolt Marika? Itt maradhatok nála! Megengeditek? - kérdezte gyorsan Fecskenelli a fecskepárt.- Hallottuk, és nagyon örülnénk neki, ha egy ilyen megbízható, jó kislány viselné a gondod, Nellike, amíg mi vissza nem térünk.- Szóval tényleg itt maradhat? jaj, de örülök neki! Meglátjátok, nagyon jó helye lesz nálam. Meleg, puha kuckót készítek neki, és finom magvakkal etetem. Nagyon jól megleszünk majd mi együtt, ugye Nelli? -11