Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)

Benczik Gyula: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig

kus pappal misét mondatott, majd beiktatta a plébániába. Hodoson maradt aznap, hogy újult erővel a legerősebbnek vélt őriszentpéteri és nagyrákosi templomokra törjön. Rosty elérte célját, és eldicsekedett a főispánnak, hogy Mária Terézia szent patrónájának, Szent Erzsébetnek napján, november 19-én minden elfoglalt templomban „a Militia fegyvernek sok lővissivel és Trombitás zőngissel” misét mondatott, „az Őrsigen Lutránosok által Hodoson extruált Szip Templomot Szent Eőrsébet tisztessigire” megáldva felszenteltette.73

A győzelem után elegendőnek találta, hogy a parasztok közül hat-hét hangadót elfogasson és bebörtönöztessen.74 A hodosi prédikátor, Lepossa István a temesi bánságba bujdosott el a történtek után, erre következtethetünk egy későbbi visszaemlékezésből.75 Megindult vidékünkről a magyar és szlovén protestánsok tömeges elvándorlása Somogy vármegyébe. A református őrségiek Vését és Őreit választották, ahol szinte a teljes lakosságot ők tették ki.76 A vándorbotot fogó lutheránus hodosiak esetenként a szlovénekkel tartottak, ezt bizonyítja, hogy a somogyi Sandon, ahol sok tótsági telepedett le, találkozhatunk néhányukkal (Farkas, Novák).77 Összesen a két faluból, Hódosról és Kapornakról tíz-tizenkét gazda távozott, igaz, nem a törzsökös Hodoson élő családokból kerültek ki (Sáncza, Novák), illetve mint Tóth Mátyás és Tóth Balázs, az előzőleg Tótságról bevándorolt hodosiak lehettek.78 79

Az „árvaság korában” (1732-1781) a törvények ún. artikuláris helyeket jelöltek ki a prédikátoraiktól megfosztott protestáns gyülekezeteknek. A reformátusoknak Felsőőrbe kellett volna járniuk istentiszteletre, de ők inkább a göcseji Kustánszeget (Zala megye) választották. Az evangélikusok számára Nemescsó (Kőszeg mellett) és Nemesdömölk a Kemenesalján lett kijelölve, de elég gyér kapcsolatok alakultak ki e távoli helyekkel. Hodoson a katolikus plébánosok, jóllehet híveik sem voltak, a korábbi prédikátorok javadalmait élvezték.70

Stagnáló állapotok jellemzik az elkövetkezett időszakot. 1765-67-ben Mária Terézia a földesurak ellenkezése dacára is rendezni próbálta az úrbéres viszonyokat Magyarországon. Egységesítették a jobbágyszolgáltatásokat, gátat szabtak a földesúri földfoglalásoknak, az allodizációnak. Az Őrségben - szemben Vas megye többi forradalmi megmozdulásaival - csendesen zajlott le az urbárium bevezetése. Ebben annak lehetett szerepe, hogy az egész országban egyedül itt a telkeket és tartozékaikat háromszoros nagyságban állapították meg. A hivatalos indoklás a talaj terméketlenségére hivatkozott, és az ebből származó, elmaradott földművelési módokra. Hodos a többi őrségi falutól is elütött hátrányára, már nem voltak a faluban telki tartozékú magánerdők, „sessionális” erdők.80

73) MOL P1322. Kegyúri iratok. 172. cs. Rosty István alispán jelentései 1732. november 23.

74) ORBÁN 2000.

75) PAYR 1910. 295. p.

76) ORBÁN 2000.

77) MESTERHÁZY 1932. 68. p. „1743-ban kezdtek többen a Vasvármegyei Hodos és Battyánd vidékéről letelepedni. Először t.i. 1745-ben augusztus 17-én csak négy család kötött bérleti szerződést. Ez a négy család Farkas Ferencnek, Novák Mátyásnak, Novák Mihálynak és Novák Ádámnak a családja volt."

78) MOL P 1322. 106. cs. Csákány 1730-1733.

79) PATAKY 1992.

80) VaML Urbáriumok. Csákány urbáriuma (1767)

28