Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Branko Kerman: Régészeti kutatások a hodosi Szent András templomban
A HODOSi Szt. András templom régészeti feltárása A hodosi templom régészeti feltárása több évig és több szakaszban történt.4 1991-ben egy kisebb (2x5 m), észak-dél irányú kísérleti szondával kezdtük. A földréteg eltávolítását követően építőanyag-hulladékok (téglatörmelék, habarcs és kavics) rétege került elő. Ennek eltávolítása után, egy méter mélységben sötétbarna földréteg volt. A szonda déli profiljának megtisztítása után világosan látszott az egykori templom északi falának építőanyag-hulladékkal feltöltött negatívja. A talapzatnál a falvastagság 1 méter volt, majd felfelé emelkedve 1,30 méterre szélesedett ki (3. kép). Az északi fal melletti sötétbarna földben egy derékszög alakú, 70 centiméter hosszú ásott mélyedés volt. A mélyedés feltöltésének eltávolítását követően kiderült, hogy egy nyugat-keleti fekvésű gyermeksírról van szó. Mellette még egy, azonos méretű gyereksír volt, szintén bármilyen temetkezési tárgyak nélkül, majd mellette egy felnőtt személy 1,60 centiméter hosszú csontváza volt, nyugat-keleti irányban, szintén bármilyen tárgyak nélkül. Az északi profil keleti sarkánál nagyobb őskori edény volt a sötétbarna földbe ásva (4. kép) (Kerman 19991/1992, 95-99). Az 1991-es szondázás arra ösztönzött bennünket, hogy 1992-ben is folytassuk a Hodoson megkezdett régészeti kutatásokat. További két szondát nyitottunk a 8. szelvényben, hogy kiássuk a templom apszisrészét, és megpróbáljuk meghatározni a templom létezésének idejét. Az 5 x 5 méter méretű 1. szondát a 8. szelvény délkeleti részében nyitottuk. Azonnal a felső földréteg eltávolítását követően a templom téglaburkolatának részét képező, vízszintesen elhelyezett téglasorra bukkantunk. A délkeleti részen burkolatréteg töredékét találtuk (4. kép). A mélyítés során a szonda északi szegélye közelében a templomhajó északi falának részét képező téglafal tárult elénk. A fal 1,55 méter mélységbe hatolt, míg a kiásott fal vastagsága 1 méter és 0,60 méter közötti volt. Az északi templomfal építészeti maradványai mellett nagyobb szabálytalan kövekkel vegyített sötét kavicsréteg bukkant elő. Ennek szélessége a nyugati szelvénynél 1 méter volt, míg kelet irányába a kavicsréteg 1,60 méterre bővült, és derékszögben a feltárt téglafalba torkollt. A félkör alakú fal arra utalt, hogy még egy, régebbi templom apszisának és falának maradványáról van szó. A régebbi templom falának része, egy 40 centiméter széles döngölt szürkeagyagsáwal elválasztódott az építése alapján ítélve az újabb templomhoz tartozó északi faltól. A régebbi templom egyik falrésze, különösen a fal északi, apszisba átmenő sarokrésze be volt szorítva, és érintkezett a későbbi templom falával. A régebbi templom apszisának alapjait a szonda keleti szelvényében döngölt sötétszürke agyagréteggel határolták be, hasonlóan a déli szelvénynél is, ahol az apszis befejeződik. A félkörű apszist két helyen utólagos ásással vágták át, a keleti részen az ásat egy méterre is behatolt az apszis belsejébe. Az apszis belsejében lévő elsődleges felületi szint sötétszürke, döngölt agyagból készült. Az apszis közepén egy 0,80 méter széles és 3 méter hosszú, észak-dél irányú fal vezet, amely két részre osztja az apszist. 4) Szerény pénzügyi forrásaink nem tették lehetővé a nagyobb felületek feltárását, a szerény létszámú kutatócsoport (3-5 dolgozó, régész és konzervátor) kutatásai is évente csupán 5-7 napig tartottak. 81
