Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Benczik Gyula: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig
helységbéliek, többé nem kérték a Gróffot, hanem egyenessen a Tekintetes Nemes Vármegyéhez folyamodtak...”. Az elmaradt községi borárulásból, aminek joga Szent Mihály-naptól Szent György-napig az urbárium szerint is megillette a hodosiakat, 35 forint káruk származott, ezt akarták megtéríttetni a csákányi uradalommal. A paraszti korcsmáltatás jogsérelme után a hodosi nemesség borárulási előjogát vonta kétségbe a csákányi uradalom. A célpontok nemes Fórján Mihály és Imre boroshordói voltak. 1828. május 29-én Prepelics Lajos, Kerkáskápolna ispánja néhány fegyveres ember kíséretében betért a Fórján Mihály házában lévő „bor ivó szobába”, és miután két icce bort megittak és látták, hogy Fórján nincs odahaza, a házat körbevették. A váratlanul hazatérő házigazda kapát emelt rájuk, de csákánnyal (fokossal) azt lecsapták, majd mellének puskát szegeztek és őt leteperték a földre. Behatoltak a kamarába és egy négyakós tele hordónak a fenekét bevágták, a bort mind eleresztették. Fórján felesége, Török Katalin a hordót testével védte, de hiába, onnan elvonszolták, és eközben „a kamara ajtóban, és pedig a pléhnek vasában jobb felöl derekában annyira meg ütődött, hogy abból szinte hat hetekig tartott Hideglelés és Sinlődő nyavala származott”. Innen átmentek nemes Fórján Imre házába, és a kamarának az ajtaját, ahol éppen nem volt bor, betörték, aztán dolgavégezetlenül távoztak.82 Honvédő hodosiak 1848-BAN A forradalom már az év decemberében az ellenséges csapatokkal nézett szembe hazai földön. Akárcsak 1605-ben a Bocskai-felkelés idején, vagy akár a Rákóczi-szabadságharc alatt többször is, a magyarság elleni hadak a Mura völgyéből, a muraszombati úton érkeztek. Már május 22-én jelenti Széli József Vas megyei alispán a belügyminiszternek: „az illír propagandának a megye vandal nyelvű lakosai között lehető terjesztésének meggátlására a határszélen útleveleket vizsgáló őröket állítottam föl".83 Az. illérek, vagyis Jellasics csapatai 1848 karácsony napján érték el az Őrséget. Mindenütt maradt nyoma a helyi ellenállásnak. A Kerka völgyi falvak elszántságát az mutatja, hogy a császári vezetés alá került megyei vezetésnek 1849. január 8-ára össze kellett gyűjtetnie a Hodoson, Salban, Kapornakon és Kotormányban fegyvereket: 11 puskát és 17 dárdát.84 Tettekkel fejezték ki a hodosiak elkötelezettségüket a honvédő harcok mellett is. Honvédlajstromok nem maradtak fenn, így éppen a csatában elesettek neveit nem ismerhetjük meg, csupán az életben maradt hazatérteket és honvédözvegyeket írták össze 1867. július 30-án, miután az osztrák elnyomás mérséklődése ezt lehetővé tette. Hódosról a legismertebb Kardos Ádám honvédőrmester, a neves hodosi lelkész fia, aki az összeírás időpontjában apja nyomába lépve a falu papja. Egy, a hadjáratok alatt készült élelmezési jegyzék is megőrizte az ő nevét. Kercsmár József és Németh Dániel nevét jegyezték még fel Hódosról. A 44. zászlóaljban szolgáltak, végig-82) VaML Vasvármegye nemesi közgyűlésének iratai, Közgyűlési iratok 1112./1828. 83) VaML Vasvármegye alispánjának iratai, Közigazgatási iratok 156./1848. 84) VaML Vasvármegye alispánjának iratai, Közigazgatási iratok 44./1849. 30
