Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)

Pivar Tomšič Ella: A hodosi vasút egy évszázada

de az év szilveszter estéjén még egy búcsúkört tett a vonat. A szomorú útról a Pomurski vestnik hetilap a következőképpen számolt be: „Az elmúlt év utolsó napja a Hodos-Muraszombat vasút­vonal mellett élő gorickóiak számára nem sok örömet hozott. A vagonokat, amelyek szilveszter napjának reggelén a muraszombati vasútállomáson megcsikordúltak, illemhelyi firkálások díszí­tették. így nyilvánult meg az itteni nép haragja a községi képviselő-testület legutolsó határozata ellen, miszerint ezen a vonalon a vonat zakatolása ettől az évtől örökre elnémul. Minden jel arra engedett következtetni, hogy a pályaudvarról 19 óra 20 perckor induló utolsó, 6228. számú vonat „vadnyugati” támadásnak lesz kitéve. De a hatvanegy éves nagybeteg temetése a vártnál kisebb zajjal történt. ”1B Búcsúkörre az egykoron ingázó diákok, dolgozók és más utasok indultak, s ekkor az újság­írónak a hodosi Prelec István tollba mondta: „A felszabadulás óta naponta ingáztam és nem értem, miért szüntették be a vonatot, amikor mind a négy vagon tele volt utassal. Maékovcitól határ felé az út rossz és ezután még nagyobb lesz az elszigetelődés. Szibériává akarják változtatni a vidékünket? Eddig a havibérletért 74 dinárt fizettem, a jelek szerint a buszjegyért jóval többet kell adnom. ” Szállóigévé vált, hogy „Ferenc Joška napravo,/ Horthy Miklós popravo,/ Toth Piéta zapravo” (Ferenc Jóska csináltatta, Horthy Miklós javíttatta, Tóth Pista19 20 elkótyavetyélte). A gúnyversecs­­ke első két sora történelmi tény, de Štefan Tóth szerepéről megoszlik a vélemény. Kérdés, mit tehetett volna az akkori községi elnök az örökösen veszteséggel üzemelő vonatért. Az évi veszte­ség meghaladta az akkor hatalmasnak számító 900.000 dinárt, és a korszerűtlen pályán a vona­tok csak 25 kilométer/óra sebességgel közlekedtek, míg a felújított Muraszombat-Ormož vona­lon ekkor már elérték az 50 kilométert. A felújítást a veszteséges vonal soha sem gazdálkodta volna ki, hiszen a fejletlen vidéken növekvő teherforgalomra nem volt kilátás. A sínek felszedése több részben 1971-re már be is fejeződött. A hodosi állomás épületei magánkézbe kerültek. A község, s nem utolsó sorban a vasút részéről is sok kecsegtető fejlesztési ígéretet kaptak a goricskóiak és a mai napig ezekre várnak. Most már a Szlovén Vasutak és a kormány van so­ron. Ugyanis 2001-ig újra lerakták a síneket Hodos irányából, de nem csak Muraszombatig dö­cög holmi „Mariska”, hanem Európából érkeznek a gyorsvonatok és a koperi kikötőig meg sem állnak. V. Hodos, egy állomás Európa észak-dél tengelyén Az új évezredbe lépve Hodos újra jelentős határállomás. De ennek több mint tízéves előzmé­nye van, amikor Szlovénia önállósulása után aktuálissá vált a magyar-szlovén vasúti összeköt­tetés kialakítása. Akár száz évvel azelőtt, 1990-ben is két variációt ajánlottak fel, de a Muraszom­­bat-Rábavidék vonal tervét hamar elvetették és a már történelminek számító vonalon Puconcitól 19) Vestnik 1970, januar l.št. Peter Potočnik 20) Stefan Tóth (Pista) akkori muraszombati községi elnök. 249

Next

/
Oldalképek
Tartalom