Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Benczik Gyula: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig
A jobbágyság számára a kereskedelem tiltott tevékenység volt. A tilalom kijátszását a török hódoltság megkönnyítette. A furfangos őrségiek ezt a szűrszabó céh alapításával, majd 1645- ben céhprivilégium elnyerésével oldották meg. A vásárról vásárra szekerező hódoltságkori szűrszabók között voltak hodosiak, akik Regede (Radkersburg, Ausztria), Lutenberg, Ormosd (Ormož) és Pettau (Ptuj) sokadalmaiba is eljutottak34. A hódoltság területén minden tiltás ellenére áruval megrakottan jártak az őrségiek. 1649-ben a hodosi Könye Ferenc Kanizsáról sót hozott, azonban a kányavári végvári katonák kirabolták.35 Hodos szerepét növelte a Kerka völgyében a plébániatemploma, melyet Szent András tiszteletére emeltek a 13. században.36 A 15. század végén a három fő őrségi egyházashely egyike. 1496-ban VI. Sándor pápa, mivel előzőleg a felsőlendvai Széchyek az Őrség dézsmabérletét is feltehetően kisajátították, ezért többek között az őriszentpéteri, a szentviszlói (kercai) és a hodosi plébánosokkal Bakócz Tamás győri püspöknek és a győri káptalannak az elmaradt dézsmából származó károkat megtéríttetni rendelte. Röviddel ezután, 1502-ben, szintén e három birtok számára Újlaki Lőrinc, az Őrség földesura mentességet adott.37 Domafölde keletkezése és bekebelezése a felsőlendvai uradalomba (1391-1541) A mára Kapornakba olvadt apró falu, Domafölde története elég szabálytalan ívű, cikcakkban haladó, ami az első évszázadait illeti. Még azt sem tudjuk eldönteni, hogy őrségi falu-e, jóllehet területe belül esik az Őrség határain, sőt, azt sem, hogy lakott-e vagy lakatlan volt-e egy adott időszakban. Krónikaszerű rövidséggel az alábbiak tudhatok Domaföldéről: Az Anjou-királyok idejében a föld feltehetően a Szentbenedeki család egyik tagjáé, egy Dama nevű nemes emberé volt, és akinek fiű örököse nem lévén, halála után a király Tömördi (Temerd-i) Lőrincnek adományozta. A birtok mindössze 2 vagy három ekényi (300-450 hold) lehetett. Amikor azonban 1393-ban az Őrség tartomány birtokába Saro-i László királyi udvarmestert beiktatták, a falvak között a lakatlan Damafelde zárta a sort. Még ez évben arról értesülünk, hogy Tömördi Lőrinc damafeldei jószágán az ő ott élő egyik jobbágyának házát Saro-i emberei felgyújtották, 29 ökrét és marháját elhajtották. 1395-ben Tömördi sérthetetlen birtokjogát elismer-34) BENCZIK-HERMANN 2002. 92-98. p. 35) MOL P 1322 Kérvények. 282. sz. (1649. november 1.) 36) Römer Flóris, a magyar régészet megalapítója Vas megyében tett útja során feljegyezte: „Hodoson az 1826-ik évben leégett r. kath. templom romjai állanak az országút mellett. Egyetlen szűk ablaka s majdnem félkörű, de tárnokkal ellátott polygonja és bent egyetlen virág fresco-festménye mutatják annak kezdetleges góth építészeti styljét." Römer Flóris: Vasmegye határszélén tett régészeti kirándulás. In: Archaeologiai Értesítő (1873) 17. sz. (VII. köt). 1905 körül Horváth Ferenc plébános a falmaradványokat elbontatta, a munkálatok során aprólékosan megfigyelt minden részletet: „A bontás, úgy az alapfal kiásása idejében naponként jelen voltam, figyelemmel kísérve mindent, nem fordul-e elő valami régiségi lelet. De semmi más nem jött a felszínre, mint egy 175 cm hosszúságú, 5 lapra faragott szürke kő [sokszögű U] alakban, melynek előlapjaira domború kereszt volt faragva...Ez a kereszttel jelölt kő a bejárat (vagy portálé) oldaloszlopa lehetett..." Horváth Ferenc: Hodos, Kerca, Velemér plébániák története. H. n., É. n. [Kerca, 1905?) Kézirat. Orbán Róbert szíves közlése. 37) Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis. A veszprémi püspökség római oklevéltára 1103-1526. 4. köt. Bp. 1896-1907. 26-27. p., „Primaevum et antiquum regestrum Literarum excelsae familiae comitum de Batthyán." Rábakedhely, plébániahivatal. 20
