Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Benczik Gyula: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig
te Saro-i, 1400-ban pedig Damafelde határait is megjárták a viszálykodás beszüntetéseképpen. Tömördi Lőrincnek sem lehetett fiú utóda, mert 1418-ban Damafelde új ura Szentgyörgyi Péter és Gergely, 1429-ben pedig Chene László. Hosszú évtizedek után Rákosi István, az akkor már csak prédiumnak (majornak, pusztának) nevezett Damafeldét elzálogosította a veleméri Szabó Tamásnak, aki a felsőlendvai uradalom jobbágya volt. Az ő földesura, Széchy Miklós 1497-ben a birtokot visszabocsátani akarta Rákosi Istvánnak, ezért Wyngarthi Gereb Péter intette őt. Itt lép be a történetbe először a felsőlendvai uradalom. Az ezerötszázas évek derekán előbb Damafeldy Györgyé (1541), majd Wylaky másként Ispán Dömötör fiaié (1564), de vannak itt részei a nagyrákosi Sáskáknak is (1579), végül Kanizsa eleste után utolsóként Wylaky Sebestyént találjuk birtokban. Nem egészen tisztázható körülmények között a kb. száz falut magába foglaló nagybirtok a 16. század közepére végleg bekebelezte Domaföldét.38 A KANIZSAI SZPÁHIK URALMA l600-TÓL 169O-IG A mohácsi vész (1526) utáni évtizedekben az országnak ez a szöglete szerencsésen elkerülte a véres harcokat. Csak Szigetvár elestével (1566) nyílt a hódítóknak lehetősége arra, hogy errefelé is portyákat vezessenek. Először 1577-ben futamodott meg előlük az Őrség népe, majd valamikor 1582 és 1588 között Nagyrákos mezővárosát és Szattát a földdel egyenlővé tették, vagy ahogy a korabeli összeíró a két falu helyére érkezve feljegyezte: „mindenestül fogván mező puszta”.39 Nyugat-Dunántúl sorsát végül Kanizsa várának török kézre kerülése 1600-ban döntötte el. A Rábától délre eső terület török adófizetővé vált. Még az Őrség tartományát is végleg fel kellett adnia a nagyhatalmú Batthyány Ferencnek a zsitvatoroki béke (1609) után. Hodos és Kapornak 1600-ban Ferhat agának hódolt meg. Adójuk először teljesíthető volt. Hodoson fizettek 16 háztól 40 forintot, 13 forint 50 dénár füstpénzt, 20 pint vajat és 15 pint mézet. Kapornakról 6 háztól 10 forintot, 3 pint vajat és egy pint mézet követelt Ferhat aga. 1622-ben falvaink Csery basa kezébe kerültek. Hodoson az új török földesúr, Mehmet aga megemelte a pénzadót 20 forinttal, és új, súlyos és általában emberéleteket követelő terhet rótt ki: 6 szekérrel végzendő robotot Kanizsán. Aztán Pécsi Ali adóztatott a két faluban. Hodoson 15 forintra emelte a füstpénzt, bevezette a szultán („császár”) adóját, 32 forintot, egyidejűleg a vaj és a méz porciója 5-5 pintre csökkent. A hodosi malomban őrölt liszt után 3 tallért szedett, muszlim létére 3 vödör bort követelt. Új volt a nyestbőr és a borjú 1 -1 tétele is. A robotot duplájára emelte, 12 szekerezésre. Kapornakon ugyancsak Pécsi Ali a következő adókat követelte: 10 forint, 9 forint füstpénzt, lisztért 2 tallért, 6 pint vajat, 4 pint mézet. Újdonság volt az 1 vödör bor, az 1 borjú, valamint 2 róka- és egy nyestbőr. A végén már 2 kappant, 2 ludat, szárazgyümölcsöt, kását és kalácsot is követelt a kapornakiakon.40 38) VaML DL 916, MÓL DL 65838, MÓL DL 42559, MÓL DL 42726, VaML DL 917, MÓL DL 46418., MÓL Mikrofilmtár P 1322 Felsőlendvai urbáriumok (1541), VaML VKpt Statutoriae „Újlaky", VaML VKpt Jegyzőkönyvek 63./1579., VaML Mikrofilmtár 3. doboz. (1601) 39) STAHL 1973. 226. p., BENCZIK 1999. 141. p. 40) STAHL 1970 302-303. p. 21
