Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)

Papp József: A hodosi iskola története - a kezdetektől 1949-ig

Az iskolaév a fennmaradt krónikák szerint legtöbbször szeptember elsején istentisztelettel kezdődött, s a következő év június második felében ért véget. Az iskolaév során megemlékeztek az akkori állami ünnepekről, többek között a reformáció napjáról, míg karácsony előestéjén a templomban a tisztelendő úr tartott beszédet a gyerekeknek. Hima Sándor igazgató idejében megszervezték a felnőtt vegyes kórus fellépését. A diákok minden jeles állami és egyházi ünne­pen jelen voltak s alkalmi műsorral szerepeltek. A MAGYAR ÉS A SZLOVÉN TAGOZATOK 1925-ig a tanítás nyelve magyar volt, 1930-ban az addigi felekezeti evangélikus iskolát államo­sították, négy évvel később, 1934-ben pedig az iskola a šalovci községhez tartozott. A hodosi iskolával kapcsolatos írott dokumentumok java részét ma a šalovci iskolában őrzik az 1925/26- os iskolaévtől kezdődően egészen 1980-ig. Az első iskolakrónikákat maguk az igazgatók vezet­ték, részben szlovén, részben pedig muravidéki szlovén nyelvjárásban. Az 1925/26-os iskolaév­ben a magyar tagozaton Vilko Frahm tanító tanított, heti 2 órában pedig Hima Sándor tanította a szlovén nyelvet. A szlovén tagozat tanításával Hima Sándor iskolaigazgató foglalkozott, a szlo­vén gyerekeknek még heti 2 órában a szerbhorvát nyelvet is kellett tanulni Vilko Frahm tanító segítségével. Az iskolának sokáig csak egy tanterme volt, így az egyik tagozat délelőtt 8 és 12 óra között, míg a másik 12 és 17 óra között járt tanításra. Az 1931/32-es iskolaévben a tanítás menetében változás történt, ekkor a magyar tagozat diák­jai hétfőn, szerdán és pénteken délelőtt, míg kedden, csütörtökön és szombaton délután jártak iskolába. A szlovén tagozatos gyerekek a másik váltásban tanultak. Szabadfoglalkozások és kirándulások az iskolában Az akkori tanfelügyelőség szerette volna elérni azt, hogy a diákok részére szervezzék meg a kézimunka-foglalkozásokat és a testnevelés órákat. Erre sajnos a délelőtti és a délutáni váltás­ban dolgozó tanítóknak nem jutott mindig idejük. 1930-ban a maribori tartományi főnök enge­délyével a női kézimunkaórákat Vértes Adéla, az igazgató felesége vezette a gyerekek részére. Egy évvel később, 1930-ban a tornaórákat még megtartották, de a kézimunka-foglalkozások már elmaradtak a kislányok részére. Egy év kihagyással - bizonyára a szülők kérésére ismét meg­szervezték a kézimunka-foglalkozásokat. A magyar tagozaton Fenyves Ida, Frahm Vilko tanító felesége volt a gyerekekkel heti egy alkalommal. Érdemes szólni arról is, hogy az akkori szerény körülmények között is voltak természetjáró és környezetismereti napok a diákok részére. Minden év tavaszán a tanítók kirándulást szer­veztek a gyerekeknek, legtöbbször Veliki Dolencira mentek, ahol minden évben 500-800 facse­metét ültettek el az erdőben. A faültetés alkalmával a járási erdészeti szakreferens vagy az er­dész szép előadást tartott a fenyőkről, az erdők hasznosságáról és az egészségről. Több alka­lommal jártak Muraszombatban is vonattal, ahol különféle rendezvényeken vagy kiállításokon 221

Next

/
Oldalképek
Tartalom