Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Papp József: A hodosi iskola története - a kezdetektől 1949-ig
voltak jelen. 1930. május 28-án 26 felsős gyerekkel tanulmányi kiránduláson voltak Petanjcin és Radencin, ahol megtekintették az ásványvízforrásokat és a gyógyüdülőt a hatalmas parkkal. Hitoktatás az iskolában Hodos évszázadok óta jelentős evangélikus gyülekezet volt. Az evangélikus egyház hathatós támogatásával alakult meg a magyar tannyelvű iskola is, amelyet erős állami nyomásra csak 1930-ban sikerült államosítani. Mint a fenti táblázatban látható, a gyerekek java része evangélikus családból származott, a katolikus családok gyermekei kisebb számban voltak a hodosi iskolában. Heiner Géza tisztelendő heti 4 órában tartott hitoktatást az evangélikus gyerekek részére. Ezzel párhuzamosan a katolikus diákokhoz hetente egy alkalommal Jožef Klekl plébános járt át a szomszédos Dolenciről hittant tanítani. A FELÜGYELETI SZERVEK A hodosi iskola a muraszombati iskolakörzethez tartozott, így évente egyszer, ritkább esetben két alkalommal látogattak el ide a tanfelügyelők. A tanítók és az igazgatók kinevezéséről és esetleges áthelyezéséről a maribori Dráva bánság tartományi főnöksége döntött. Az iskolaszék tagjait pedig helyben választották meg. Az 1920-as évek közepén e jeles testület elnöke Heiner Géza evangélikus lelkész volt, a titkári teendőket Hima Sándor igazgató látta el, az iskolaszéki tagok között volt még Eöri Dániel, Ábraham Vilko, Bakos Josip, Tóth Ljudevit, Janez Abraham, Evgen Eöri, Peter Laco, Mihail Kerčmar, Gabriel Roman, Ljudevit Konje, Peter Lukač, Mihail Lacó és Ljudevit Jenő. A húszas években Gustav Čižek volt a tanfelügyelő, majd 1930. december 12-ei dátummal a belgrádi Oktatásügyi Minisztérium Josip Velnartot kinevezte a muraszombati iskolakörzet tanfelügyelőjévé, aki Lenartról került Muravidékre. A korabeli iskolakrónikák feljegyzése szerint 1930 és 1940 között igen lelkiismeretesen látta el ezt a feladatot. Évente két alkalommal is meglátogatta a hodosi iskolában tanuló gyerekeket és tanítóikat. Közegészségügy A két háború közötti időszakban igen szerény körülmények között működött ezen a vidéken a közegészségügyi szolgáltatás. A szokásos megfázások s más gyermekbetegségek mellett megemlíthető, hogy 1927 áprilisában a gyerekek körében igen elterjedt a szamárköhögés, amelyet népi nyelven itt „mumsz”-nak neveztek. 1930 novemberében 3 gyerek diftériában megbetegedett, s emiatt 1930. november 4-e és 11-e között szünetelt a tanítás az iskolában. Ez idő alatt teljesen fertőtlenítették a tantermet. Szomorú hírként olvasható az 1936/37-es iskolakrónikában, hogy egy kisfiú a 3. osztályból meghalt. Egy évvel később, 1938 márciusában és áprilisában a gyerekek körében igen elterjedt az influenza és a tüdőgyulladás. 222
