Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Benczik Gyula: Hodos, Kapornak és Domafölde története a magyar honfoglalástól a 19. század közepéig
A nem egészen egyértelmű helyzet értelmezéséhez talán az útviszonyok ismerete segít közelebb hozni. Az újabb kutatások azt valószínűsítik, hogy szemben a mai állapottal, a középkorban az ország belsejéből érkező egyik fő országút ugyan Hódosnál hagyta el az Őrséget, de a másik, rövidebb és régibb országút Kerca és Szerdahely (Serdica) között vezetett. Ott volt a korai idők áteresztő pontja, a Vaskapu is, az itt szokásos vásárra pedig Szerdahely neve utal.28 29 A hodosi kilépő ugyan ősi útvonal, de ismeretlen okoknál fogva szerepének fontossága időről időre változott. Mindkét út egyébként Stájerországba és Olaszországba vezetett. Az Őrség itáliai kapcsolatainak meglétét egy sajátos őrségi szolgáltatás fejezte ki a középkor végén, a győri káptalannak dézsma fejében beszolgáltatott olívaolaj. A kanonokok böjtre rendelt, a Mediterráneumból származó olajának kizárólagos szállítói az őrségiek voltak, akik földje erről Olaj-kés dézsmakerület nevet kapta (kés, latinul cultellus a dézsmakerület magyar megfelelője). Az itáliai kereskedelemből aligha maradtak ki az országút menti hodosiak, és nem lehet véletlen, hogy a győri káptalannal 1499-ben az egyezséget megkötő őrségi képviselő hodosi Gerencsér (Gerencher) András őrnagy volt.20 Az Őrség Regede „vonzáskörzetében” vásározott a középkorban, Hodos elhelyezkedése kedvező az ilyen irányú kereskedésre. Később, a 16. században mégis a szomszédos Sál lett mezőváros.30 Sál árnyékából Hódosnak azóta sem sikerült kilépnie. A patakvölgyek és utak találkozásánál fekvő hatalmas területű Sál eleve helyi központnak rendeltetett, míg Hodos domborzati adottságai még egy nagyobb vásártér kialakítását sem tették lehetővé. így aztán legfeljebb hídvámot szedhettek itt a mindenkori földesurak. A vámhelyek és hidak 1725. évi felülvizsgálatakor Hódosnak nem volt vámja, csupán két apró patakhídja.31 A középkori őrségi kereskedelemre utal a Kalamár nevű törzsökös hodosi család nevének jelentése és a név elterjedtsége. Az őrségi Kalamárok a 16. században Hodoson, Könyeházán, Kapornakon, Bükalján és Kápolnásfaluban, tehát a Kerka mellett laktak. 1538 és 1555 között a Fölöstöm (Fürstenfeld, Ausztria) irányában folytatott határmenti áruforgalomban a Kalamárok és a Könyék vettek részt, kaszát, lakatosárut, posztót és sót hoztak be búzáért.32 Érdekes régészeti emléke maradt a hodosiak pénzvagyonának.33 28) BENCZIK 2003. 29) BEDY 1938. 241 -243. p., PLGy Győri Káptalan Magánlevéltára. 9. Cimeliotheca. 679. 30) VaML VKpt. Metales Fasc. 9. N. 4. (1587): „oppidum Sail" Domonkosfa határjárásában. 31) VaML Vas vármeqye nemesi közgyűlésének iratai, Kis- és közqyűlési jegyzőkönyvek. 1725. okt. 26. 348. p. 32) PRICKLER 1978. 74., 83., 94., 100. p. 33) Régészeti leletek is megerősítik a hodosigk korabeli tetemes pénzvagyonának létét. „Kincsek a földben. Könye Adóm és Könye Lajos őrihodosi lakosok a minap nagy buzgósággal ástak Dániel Péterné ottani lakosnőnek telkén. Amikor aztán jó mélyre aláástak, ásójuk odaütődött valami bögréhez. A bögre eltörött, és ekkor a két Könye csodálkozva látta, hogy rengeteg sok ezüstpénz volt benne, amely szanaszét gurult a földön. Hamarosan még egy bögrére bukkantak, amelyben szintén ezüstpénz volt. Persze, ekkor már lázasan kutattak tovább, de fáradozásukat nem koronázta siker. Meg kellett elégedniük azzal a 722 darab régi, az 1500-ik esztendőből származó ezüstpénzzel, amelynek súlya összesen 657 grammot tett ki. A szentgotthárdi járási főszolgabíró a ritka leletet tegnap beküldte megőrzés végett a szombathelyi kir. adóhivatalhoz és erről értesítette a vármegye alispáni hivatalát is." In: Vasvármegye 1909. 42. évf. máj. 8. 104. sz. 4. p. A telek tulajdonosának neve helyesen Dávid Péterné (született Kis Juli): Vas Vármegye Alispánjának iratai, Közigazgatási iratok. II. 9130./1909. Meg kell jegyezni, hogy e pénznek lehet egy más eredete is. Csányi Bernát szentpéteri kapitány elfogott egy „igen gazdag" hodosi embert 1655-ben, aki megölte szomszédja feleségét. A rab a tömlöcben azt vallotta, hogy elrejtett pénze „az favágatón a fa alatt vagyon". A pénz, írja Csány levelében, „azt mondják, vagyon egy őrségi köböllel". Hogy ne juthasson a pénz a gyilkos özvegyéhez, Csány az őrségi ispánnal kerestette, de a megadott helyen 20-30 szekér fa volt felrakva. A kapitány nem jelentette, hogy megtalálta volna a pénzt, így valószínű, hogy a hodosi ember az elásott pénz titkát a sírba vitte. Talán ezt találták meg 1909-ben. MOL P 1314. Missiles 8822. (1655. november 23.) 19
