Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Göncz László: A dualizmus korától a 20. század végéig
korona 66 fillért. A 60 korona húsfogyasztási adót teljes egészében Vogler Lajos volt köteles fizetni. A községi lakosoknak jogukban állt, hogy saját szükségletükre 50 liternél nagyobb mennyiségű bort más vidékről díj nélkül hazaszállíthattak, kisebb mennyiség esetében azonban fogyasztási italadót tartoztak az illető átvevőknek fizetni. Kedvezményként jegyezték, hogy amennyiben kiváltságos alkalomra vagy orvosi rendelet értelmében volt szükség valamilyen különleges borra, az illető arra nem fizetett boritaladót. A korcsmárosokat továbbá arra is kötelezték, hogy „élvezhető, egészséges és jó bort tartsanak”, ami által - a képviselő-testület véleménye szerint - a szomszéd, illetve más községekből kisebb mennyiségben igényelt bor behozatala folyamatosan megszűnt.28 Hodoson és környékén az erdőgazdálkodás jelentős gazdasági tevékenységnek és megélhetési forrásnak számított. Aligha feltűnő, hogy a 19. század végétől (és feltehetően korábban is) rendszeresen tartottak faiskolát, amelynek karbantartása említésre méltó odafigyelést és szakmai munkát igényelt. Az egyik képviselő-testületi jegyzőkönyvben 1914 januárjában arról határoztak, hogy a leköszönő Ábrahám Vilmos faiskola-kezelő helyére Könye Elek léphet, akinek az elöljáróság előírja, hogy „a faiskolát lelkiismeretesen és a felsőbb hatóság által kiadott üzemterv alapján kezelje”. A faiskola-kezelő fizetése évi 40 korona volt, valamint a faiskola gazdálkodásából megteremtett tiszta jövedelem 30%-a. A faiskola-kezelő munkaeszközei a tárgyalt korszakban a következők voltak: 1 rézpermetező, 1 bádogöntöző, 1 ún. ültetőzsinór, 2 metszőolló, 2 szemezőkés, egy utasítási és egy bejegyzési könyv, összesen 20 korona becsértékben.29 Kapornak község képviselő-testülete 1908-ban véghatározatot fogadott el a település területén működő korcsma átadásáról a közbirtokossági közösségnek, miután bebizonyosodott, hogy a létesítmény a közbirtokosságot illette meg. így az abból származó regáléra, illetve 100 korona összegű államkötvényre sem tarthatott a község igényt, amit Vas vármegye törvényhatósági bizottsága megerősített. Az idézett jegyzőkönyvből - egyebek mellett - úgyszintén kiderült, hogy már a 20. század első évtizedében is az ún. községházák (az épület, ahol a község dolgait intézték és rendezték) biztosítva voltak, míg az ugyancsak biztosításra javasolt községi erdőkről ez nem mondható el. A HODOSI VÁSÁROK Hodos község központi szerepét a 19. század második felének vonatkozásában több tényező bizonyítja, amelyek közül említésre méltó a különböző vásárok rendezésével kapcsolatos szerepe. A település, valamint a térség jelentős gazdasági erejére utal, hogy például 1896. március 10- én a hodosi marhavásárra 40 községből és esetenként 5-6 órányi távolságból is hajtottak teheneket. A rossz idő ellenére 824 darab szarvasmarhát árultak az említett napon Hodoson, amelynek mintegy tizedrésze talált új gazdára (a korabeli sajtóközlemény a keresletet ettől függetlenül alacsonynak értékelte). A vásárok során már akkoriban is szokásban volt különböző díjakat 28) Hodos község jegyzőkönyve; 1901. december 30-i ülés 29) Hodos község jegyzőkönyve; 1914. január 3-i ülés 105
