Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Göncz László: A dualizmus korától a 20. század végéig
Nagydolinczról Hodoson át Salba. A rendelet értelmében e feladatkör ellátására a községi képviselő-testület Fenyves Károly tanítót kérte fel, aki a megbízatást minden díj és ellenszolgáltatás nélkül elvállalta. Egyetlen feltétele az volt, hogy a község vezetősége a levélgyűjtő szekrényt a lehető legrövidebb időn belül biztosítsa.10 Egy sajtóközlemény Hodos települést ígéretes és törekvő Szentgotthárd járásbeli községnek minősítette legfőképpen azért, mivel a faluban 1900-ban mozgalom indult annak érdekében, hogy az országos hitelszövetkezet védnöksége alatt a faluban is hozzanak létre helyi hitelszövetkezetet.11 A felmerülő igény a helyi lakosság tehetős voltáról, és ezáltal a település említésre méltó gazdasági erejéről tanúskodik. Természetesen ez alatt nem kell országos méretben is jelentős földbirtokosokra vagy erdőtulajdonosokra gondolni, hiszen az 1910-ben kiadott Gazdacímtár adatai szerint a Vas megyei nagybirtokosok közül a hodosi kataszteri határban a nagycsákányi lakhellyel feltüntetett Batthyány Iván gróf rendelkezett csupán 381 kataszteri hold földterülettel, amelyből 327 kataszteri hold erdőterület volt.12 Az Őrségben azonban egy hitelszövetkezettel rendelkező település a módosabb falvak közé tartozott. Jelentőségére való tekintettel ebben az összefüggésben is megemlítjük, hogy a település életében kimagasló eseménynek számított a Muraszombat-Körmend közötti vasútvonal megépítése. Hodos község már előzetesen 12.000 korona támogatást szavazott meg a vasút megépítéséhez, azonban később a hozzájárulását egy feltételhez kötötte. Tekintettel arra, hogy a szomszédos Sál község, ahová eredetileg tervezték a vasútállomást, a saját támogatási részesedését visszavonta - így nem illette meg a létesítmény -, a hodosiak az állomás megépítését a támogatás fejében a saját részükre követelték,13 ami később be is következett. A vasút karbantartási feladata - amint az a Magyar Királyi Államvasutak szombathelyi üzletvezetősége egyik leveléből kiderül - a Körmend-Muraszombati Vasút Részvénytársaság kötelezettségét képezte.14 Gazdasági szempontból, valamint a századforduló időszakában általánosan jelentkező kivándorlások, közelebbi és távolabbi vidékeken történő munkavállalások tekintetében egyaránt fontos a hodosi körjegyzőség által, a szentgotthárdi főszolgabírói hivatal 5804/910 számú rendeletével kapcsolatos 1910. augusztus 16-i képviselő-testületi ülés jegyzőkönyve.15 A képviselő-testületi jegyzőkönyvből kiderül, hogy a községi bírák feladatkörébe tartozott a munkaigazolványok és a mezőgazdasági cselédigazolványok kiadása (amelyeket a főszolgabírói hivatal bocsátott ki), illetve azok nyilvántartása, amely az illetőt feljogosította mezőgazdasági bérmunkavállalásra. Az adatok alapján megismerhetjük, hogy Hodoson és Kapornakon évente alig kelt el egy-két igazolvány, ami arra utal, hogy az említett települések lakossága kevésbé szorult „cselédsorsra” és mezőgazdasági teendői mellett egyéb munkavállalásra, mint pl. az ugyancsak a körjegyzőséghez tartozó Sál település lakossága, ahol évenként mintegy negyven munkaigazolványt ad-10) Hodos község jegyzőkönyve; 1899. szeptember 3-i ülés 11) Szent-Gotthárd, 1900. 5. évf., márc. 25. 17. sz. 2. p. 12) VaML - Gazdacímtár, 1910 (837. old.) 13) Vasvármegye, 1906. 39. évf, febr. 4., 27. sz. 5. p. 14) VaML - Szentgotthárdi járás főszolgabírói iratai 2917/1908. 15) VaML - Szentgotthárdi járás főszolgabírói iratai 5804/1910. 100
