Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Göncz László: A dualizmus korától a 20. század végéig
tak ki. Természetesen az eltérő arányokat egyéb tényezők is befolyásolhatták, amelyek mélyebb elemzésére ezúttal nem vállalkozhatunk. A kivándorlásokkal kapcsolatos előző véleményt a soproni Magyar Királyi Határszéli Rendőrkapitányság adatai is alátámasztják. Ahhoz ugyanis nem fér kétség, hogy a Mura menti szlovénok lakta falvakra jellemző volt a kivándorlás, ami viszont Hodos és Kapornak esetében nem mondható el. Az említett rendőrkapitányság ugyanis 1912-ben arra szólította fel a települések vezetőit, hogy számoljanak be a kivándoroltak számáról. A hodosi elöljáróság csak azt tudta visszajelezni, hogy a településről - sem útlevéllel, sem útlevél nélkül - az 1912-es esztendőben elköltözés céljából senki nem távozott el.16 A korszakra vonatkozóan általánosan megállapítható, hogy a körjegyzőséghez tartozó községek - így Hodos és Kapornak is - külön jegyzőkönyveket vezettek a bérbe adott földek és rétek jövedelmeiről, valamint a széna, a sarjú és a tűzifa eladásáról, ami a települések számára bizonyos pénzforrást jelentett. Az ún. cigánykérdés rendezése a 20. század elején Vas megyében is fontos feladatnak számított, mivel egyre több roma származású család jelent meg a vidéken. A szentgotthárdi Főszolgabírói Hivatal utasítására Hodos község képviselő-testülete a kérdéssel kapcsolatosan 1909. november 21-én úgy határozott, hogy a község területén a cigányok tartózkodását három napon túl nem engedélyezi. Az esetleges rendes letelepedés helyéül az ún. rétvári dűlőben található egresben jelöltek ki helyet. A rendszeres éjjeliőri szolgálatot, amelyet a falusi családok voltak kötelesek biztosítani, a tárgyalt időszakban megkétszerezték. Arról is rendelkezett a település vezetősége, hogy a nappali szolgálat maradéktalanul legyen teljesítve, tehát azt ne asszonyok vagy gyerekek végezzék (amire tehát bizonyára volt példa). Azt a községi lakost, aki az említett kötelezettségeket nem teljesítette, első alkalommal négy koronával büntethették.17 Végezetül azt is megállapíthatjuk, hogy a 19. és a 20. század fordulóján Hodos fejlődését több kiváló és kimagasló közösségi teljesítmény nyújtó személy befolyásolta, segítette. Ezek között az egyik élenjáró Rigó János körjegyző volt, akinek 25 éves hivatali tevékenysége alkalmából - a járási jegyzői egyesülethez csatlakozva - a település vezetősége, Laczó Péter bíróval az élen, külön megköszönte fáradozását, valamint az ünnepeltet jelentős összegnek számító 50 korona ajándékban részesítette.18 A KÖZSÉG MEZŐGAZDASÁGÁRA ÉS GAZDASÁGI ÉLETÉRE UTALÓ ADATOK Az egyéb gazdasági formák mellett a szőlőművelés a település életében folyamatosan jelentős volt, így az említett tevékenységnek a 19. század második felében is fontos szerep jutott. A szakszerűbb szőlőművelési teendőket országszerte az elterjedő peronoszpóra elleni védekezés idézte elő. Hodos község képviselő-testülete az 1892. június 12-i ülésén foglalkozott behatóbban a 16) VaML - Szentgotthárdi Járás főszolgabírói iratai 9673/1912 (1 -5 föl.) 17) Hodos község jegyzőkönyve; 1909. november 21-i ülés jegyzőkönyve 18) Hodos község jegyzőkönyve; 1911. július 29-i ülés 101
