Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Göncz László: A dualizmus korától a 20. század végéig
lat állt rendelkezésre, valamint 31 nőtlen és 19 házas férfiú. A közmunkáért, amelyet napszám formájában teljesítettek az arra kötelesek, akkor is bizonyos pénzösszeg járt.4 Amint már utaltunk rá, a 19. század második felében Hodos központi szerepét a környező falvakhoz képest az is elősegítette, hogy a faluban volt a körjegyzőség. A Hodosi Körjegyzőség levelezéseiből kiderül, hogy a községi képviselő-testületekre a 20. század első évtizedében sok feladat hárult. A különböző zárszámadások elfogadása, valamint az elkészített beszámolók kiegészítésére vonatkozó megyei vagy járási utasítások nem kis munkát jelentettek a túlnyomórészt földműveléssel foglalkozó képviselő-testületi tagok számára. Bármennyire fontos is volt egy bizonyos döntés vagy más reájuk háruló feladat, amennyiben éppen a mezőgazdasági teendők intenzív időszakában igényelte azt a felső hatóság, a testület annak nem tudott eleget tenni. Ilyen esetben - amint 1910 júliusában, is - a körjegyző halasztást kért egy-egy döntésről szóló jegyzőkönyv vagy beszámoló felterjesztését illetően. Főleg az aratás számított olyan munkának, amit a hodosi körjegyzőséghez tartozó falvak lakossága, beleértve a helyi elöljárókat is, mindennél fontosabb munkának tekintett.5 A Vasvármegye címtára című, 1908-ban kiadott adatközlő gyűjtemény szerint az Őrihodosi körjegyzőség6 anyakönyvvezetője és körjegyzője Rigó János volt, segédjegyzője a hodosi Ábrahám Ferenc, körorvosa viszont dr. Grünfeld Zsigmond, akinek lakhelyeként Őriszentpéter volt feltüntetve. Az általunk tárgyalt két települést, Kapornakot és Hodost illetően a gyűjtemény - egyebek mellett - a következő fontosabb adatokat közölte: Kapornak: 223 magyar nemzetiségű lakos, akik közül a többség ágostai evangélikus vallású volt (ők az őrihodosi egyházközséghez tartoztak), éltek a faluban kisebb számban azonban római katolikusok és reformátusok is, akik a kerczai egyházközösségekhez tartoztak). Elöljárósága a következő személyekből tevődött össze: Könye István (bíró, vágóbiztos), Orbán Ferenc (helyettes bíró), Hári Ferenc (közgyám) és Röszler József né (szülésznő). A faluban szatócsként Röszler János volt feltüntetve, míg iparosként Büki Mihályt (takács), Jenese Ferencet (téglás) és Röszler Jánost (vendéglős) tartották számon. Őrihodos: 482 magyar nemzetiségű, többségében ágostai evangélikus lakos, akik helyben templommal rendelkeztek. A kis számú római katolikus hívei a kerczai, a református hívők viszont a sennyeházi gyülekezethez tartoztak, valamint a néhány zsidó vallású polgár a szentgotthárdi rabbisághoz. A település az öriszentpéteri csendőrőrs felügyelete alá soroltatott. A település elöljárósága: Bíró: Román Dániel Helyettes bíró: Danes Lajos 4) Hodos község jegyzőkönyve; 1893. november 7-i ülés 5) VaML - Szentgotthárdi járás főszolgabírói iratai 4858/1910. 6) Tekintettel arra, hogy a 19. század végétől hivatalosan Orihodosként tartották számon a települést, e tanulmányban mindkét névváltozat előfordul. 98
