Benczik Gyula et al.: Hodos és Kapornak története (Lendva, 2005)
Göncz László: A dualizmus korától a 20. század végéig
ládnevek elemzése alapján lehet következtetni. Ettől függetlenül Hodost, Kapornakot és Domaföldét a 19. század utolsó harmadában egyaránt abszolút magyar többségű és evangélikus vallású polgárok lakták. A nemzeti hovatartozásnak a térségben a 19. század második felében még nem volt a maihoz hasonlítható jelentősége, hiszen a szlovén települések lakosai is erős hungarusz tudatúak voltak, így csupán a nyelvi különbözőségek jelentettek némi eltérést. Hodoson és Kapornakon, amint arra már utaltunk, önálló képviselő-testületek működtek, ami azt bizonyítja, hogy a települések önkormányzati tekintetben önállóak voltak. Domafölde falucska 1871-ben elveszítette ilyen jellegű önállóságát, és azóta - kisebb megszakításokkal - Kapornak részét alkotja. Fontos hangsúlyozni, hogy a hodosi képviselő-testület üléseinek jegyzőkönyvgyűjteménye - amelynek első bejegyzése 1874. december 30-án történt - a tárgyalt időszak legfontosabb forrása. Nagy szerencse, hogy a dokumentum előkerült, így számos olyan információ birtokába juthat az utókor, amire egyébként aligha lenne lehetőség.1 Érdekességként ismertetjük, hogy a Magyarország vármegyéi és városai sorozatban megjelenő, a történelmi Vas vármegyét bemutató, 1898-ban kiadott nagyszabású kiadványban a mai Hodosi Önkormányzat területén található településeket a következőképpen jellemezték: Kapornak ősnemes őrségi község 48 házzal és 210 római katolikus, evangélikus, református és ágostai evangélikus magyar lakossal. Hodos ősnemes község 93 házzal és 444 vegyes vallású magyar lakossal. A körjegyzőség székhelye.2 Hodos község említett jegyzőkönyvei arról tanúskodnak, hogy az éves községi költségvetéseket a 19. század második felében is rendkívül pontos előkészületi tárgyalások alapján fogadták el. Az év során többször is megtörtént, hogy - gyakran a felső hatóságok utasítására - a képviselő-testület felülvizsgálta a közpénzek felhasználását, és arról aprólékos pénztárvizsgáló jegyzőkönyvek készültek. A zárszámadások úgyszintén rendszeresen tételszerűen elkészültek, és azt a képviselő-testület megvitatta és elfogadta. Több ízben (pl. 1892-ben is) pótadó bevezetésére volt szükség ahhoz, hogy a tervezett kiadásokat a község fedezni tudja. Az esetleges pótadóra vonatkozó végső döntést - a törvény értelmében - Vas vármegye törvényhatósági testületének kellett jóváhagyni. Illusztrációként megemlíthetjük, hogy az említett 1892-es évben Hodos község költségvetésének a bevétele 1.401 koronára rúgott, míg a kiadások összege 978 korona volt.3 A közmunka jellege, szervezettsége a tárgyalt időszakban csak közvetve hasonlítható a ma azonos célokat szolgáló programokhoz, hiszen a 19. század második felében voltak kimagasló létesítmények (főleg helyi szinten), amelyek ily módon valósultak meg. Elsősorban tehát semmiképpen sem a munkanélküliség feszültségét volt hivatott enyhíteni, hanem kimondottan teljesítmény-irányultságú funkciók párosultak mellé, ami Hodos esetében is érzékelhető. A községi képviselő-testület adatai szerint - 1894-re vonatkozóan - Hodoson közmunkára 108 igavonó ál-1) Fontos megjegyezni, hogy a jegyzőkönyveket tartalmazó gyűjtemény - amihez hasonló tudomásunk szerint a környező települések esetében, sőt megyei viszonylatban sehol sem őrződött meg - Eőry Ernő, egykor hodosi, ma muraszombati lakos jóvoltából került elő, és az eredeti példány a kapornaki Helytörténeti és Néprajzi Gyűjteményben van elhelyezve. Az utolsó jegyzőkönyv már a délszláv érában, 1927. március 2-án íródott. 2) Magyarország vármegyéi és városai. Vasvármegye. Apollo Irodalmi és Nyomdai részvénytársaság, Budapest 1898. 3) Hodos község jegyzőkönyve; 1893. február 16-i ülés 97
