Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)

Az étkezés rendje és alkalmai - A naptári ünnepekhez kapcsolódó étkezési szokások

AZ ÉTKEZÉS RENDJE ÉS ALKALMAI

89

Templombúcsú, búcsú járás, zarándokutak

A települések, egyházközségek életében fontos eseménynek számító templombúcsúkat is igyekeztek minél ünnepélyesebben megtartani a családok. Egykoron nem volt minden falunak temploma vagy kápolnája, így búcsúsünnepe sem. Amely falvakban tartottak templombúcsút, oda meghívták ebédre a testvéreket, a legközelebbi rokonokat, a komákat. A meghívást a paraszti illem szerint csak azok fogadták el, akik tudták azt valami módon viszonozni is. A búcsúi ebéd legtöbbször tyúkhúslevesből, főtt húsból, torma- és paradicsommártásból, rétesből és pecsenyéből állt. Ezen ünnep a népi táplálkozás szempontjából azért is érdekesnek számít, mert az új ételek a lakodalmak mellett itt jelentek meg leghamarabb. A Lendva-vidéken ezen két jeles alkalomra kezdtek legkorábban, az 1970- es évektől kezdődően fasírtot, rántott húst készíteni, köreteket felszolgálni az ételek mellé, krémes süteményeket sütni. Az ebédet az egész délutánt betöltő mulatozás, szórakozás követte.

Saját templomuk patrónusának megünneplése mellett a hetési emberek is szívesen jártak kegyhelyekre, zarándokutakra. Ha útra keltek, tartósabb ételt vittek magukkal, például vágottzsíros kenyeret, vindőshúst, főtt tojást vagy perecet. Aki megengedhette magának, az csirkét is sütött egy-egy zarándokúira a családnak, azt csomagolta el.

Kápolnaszentelés. Völgyifalu, 1938.

Hetís népi táplálkozása