Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei
Az ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI 27 díszített kalácsnak a valóságban is akkora méretűnek kellett lennie, mint egy újszülöttnek. Díszes szőttes kendőkbe bebugyolálva, mint egy valóságos kisbabát, úgy vitték az ünnepségre. Az ajándékot nemcsak egyszerűen átadták, hanem egy kisebb dramatikus játék is szövődött köré, ugyanis a fumut jelképesen megkeresztelték és szétosztották az esemény résztvevői között, ezzel is kifejezve és erősítve a nagycsaládi és rokoni összetartozást. A fumu készítéséről az 1970-es évek végén megjelent Magyar Néprajzi Lexikon azt állította, hogy már az I. világháborút követő években eltűnt. A legújabb gyűjtések szerint azonban még a II. világháború után is sütötték. A magyarországi Hetés falvaiban az 1970-es években Virág Béla tanár és felesége által ösztönzött hagyományőrző tevékenység, pontosabban a hetési lakodalom felelevenítése is segítette megőrizni a fumu sütésének hagyományát. Ok ösztönözték arra a fumusütés rejtelmeit még ismerő idősebb hetési asszonyokat, hogy elevenítsék fel és adják tovább a tudásukat. Ennek köszönhetően Zalaszombatfán Danes Tiborné és lánya, Danes Ildikó mind a mai napig sütik a fumut. Zalaszombatfán e nevezetes kalács tiszteletére egy fumu-szobrot is állítottak. A Hetés szlovéniai oldalán és a tágabb térségben, a Lendva-vidéken a fumu sütése leegyszerűsödve élt tovább, és a krepp-papírral feldíszített lakodalmi fonott kalácsok általános elnevezése lett. Apólyásbaba alakú kalács sütése hosszú időre háttérbe szorult, sőt az egyre terjedő lakodalmi torták ki is szorították. A baba alakú kalács készítésének újraélesztésében főként a petesházi Vida Ilonka jeleskedett, aki tudását több asszonynak is átadta, s ők jeles alkalmaiéra szívesen elkészítik ezt a csodálatos, varázslatos kalácsot. így a fumu újra bekerült a zalai és muravidéki gasztronómiába, ezzel pedig a néprajzi és a gasztronómiai szakirodalomba. Sütemények A sütemények a drága alapanyagok és a készítés időigényesebb, bonyolultabb módja miatt a tehetősebb réteg étkezési kultúrájához tartoztak. A fehér finomliszt, a cukor, a méz, a dió, a csokoládé, a rum, a finom krémek készítéséhez szükséges vaj és tejszín egy paraszti háztartásban luxuscikknek számítottak egészen a 20. század közepéig. Éppen ezért a sütemények, ami alatt főként aprósüteményeket értünk, elsőként a lakodalmakban jelentek meg, amelyek a paraszti étkezési kultúra csúcsát jelentették. Ami különleges és drága volt, ami újításnak számított, az elsőként itt jelent meg. A lakodalmakra szívesen sütöttek mézes süteményeket, omlós linzerkarikákat és a nevét a formájáról kapó barackot. A sütemények megjelenésének másik alkalma a karácsonyi ünnepkör volt, ekkor is szívesen készítettek mézes, omlós süteményeket. Sőt a karácsonyfa díszítésére is sütöttek linzerkarikákat, amelyeket cérnára fűzve akasztgattak az ágakra. Hetés népi táplálkozása
