Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)
Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei
28 AZ ÉTELKÉSZÍTÉS ALAPANYAGAI ÉS A VIDÉK JELLEGZETES ÉTELEI Zsírban sült tészták: palacsinták, fánkok A tésztaételek egyik külön típusát képviselték a zsírban sült tészták. Ezeknek egyszerűbb változata volt a palacsinta, hiszen tésztáját csak össze kellett keverni, majd egy kizsírozott serpenyőben kanalanként kisütni. Palacsinta gyakran került a hetésiek asztalára, amelyet leggyakrabban „kétszer sütve” készítettek el, vagyis először kisütötték a palacsintákat, amit Hetésben palacsintabőrének is neveztek, majd ezeket megtöltötték, esetleg még cukros tejföllel is leöntötték és tepsibe téve újra kisütötték. A palacsintákat leggyakrabban lekvárral, túróval, mákkal, dióval és almával töltötték meg. A Hetésben is kedvelt zsírban sült tészták másik fajtája a fánk volt. A kevésbé tehetős családok zsírban sült fánkot nem túl gyakran, csak évente egy-két alkalommal sütöttek. A kisütéséhez nagy menynyiségű zsírra vagy olajra volt szükség, amit nem engedhettek meg maguknak, hiszen ezekkel spórolni kellett. Zsírban sült fánkot tehát csak a farsangi időszakban, húshagyókeddre sütöttek, esetleg nyáron gépi csépléskor. A másik közkedvelt fánkfajta a cserépfánk volt, amelynek kisütéséhez nem kellett olyan nagy mennyiségű zsiradék. Ezt főként a farsangi időszakban, azon belül is a hamvazószerda utáni zabáló- vagy torkoscsütörtökön szerették készíteni. Leggyakrabban pedig a fánkok legegyszerűbbike került az asztalra, a kanálfánk, azaz az úgynevezett egérfánk. Természetesen a tehetősebb családoknál gyakrabban került sor fánksütésre, főleg a nagyobb fizikai igénybevételt jelentő társas munkák esetében és családi ünnepekkor. Kifőtt tészták: gombuca, mácsik, metélt, laska A tésztaételek másik lényeges, a hetésiek táplálkozásában nagyon fontos szerepet betöltő fajtái voltak az úgynevezett gyúrt vagy másként kifőtt tészták. Ezeknek is több fajtája létezett az alkalomtól és a lehetőségektől függően. A kifőtt tészták legtöbb esetben egyfogásos gazdag ebédnek számítottak. Ezek egyik legegyszerűbb változata a gombucának nevezett tojás nélküli tésztaétel volt. Alapja a liszt, amit sós vízzel gyúrtak össze, majd kézzel szaggatták a forrásban lévő sós vízbe a lapos, csipetkére Hetes népi táplálkozása
