Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán - Tivadar Éva: Hetés népi táplálkozása - Hogy ne menjen feledésbe 3. (Lendva, 2015)

Bevezető gondolatok

Bevezető gondolatok

minden nép a saját ízlésére és arculatára formálva igyekszik beépíteni a gasztronómiájába, ezzel is bizonyítva befogadó- és alkalmazkodóképességük rendkívüli fokát.

Másrészről pedig meglepő azon ragaszkodás is, amellyel az ember őrzi étkezési hagyományait. Egy ínycsiklandó köleskásáról ma már keveseknek jut eszébe, hogy egykoron ez gőzölöghetett a honfoglalás kori üstökben is. Egy finom kemencés lángosban, vagyis langaliban pedig csak némi gasztronómiai előtudás után fedezzük fel az ókori lepénykenyerek kései utódát. Egyes ételtípusok esetében pedig hajlamosak vagyunk az archaizálásra vagy akár a mitizálásra is. A paprikás ételeket például elfogult és téves módon gyakran az ősi magyar konyha remekeiként mutatják be. A paprika azonban újvilági növény, így csak a 18. században vált széles körben elterjedtté Magyarországon és adott nevet a paprikás ételeknek, igaz, pörkölt alapú ősi ételeinknek.

Vidékünk táplálkozási kultúráját a magyar, a szlovén és a horvát kultúra egymásra hatása jellemzi a legerőteljesebben, amit olyan ételek is mutatnak, mint a bujtarépa, a gebence vagy a krápca. Napjainkban a 21. századi európai élelmiszerpiaci kívánalmakat kissé félreértelmezve a Muravidéken is divatossá vált, hogy egyes ételeket, például a kerek perecet vagy a bográcsot egyedülállóan muravidékinek, Lendva-hegyinek vagy hetésinek nyilvánítsanak. Sőt egyes ételek, mint például a bogrács esetében komoly vetélkedés is indult, hogy „ki találta fel”, „hol készítették elsőként”, a Muraközben,

Hetes népi táplálkozása