Bobovec Szabó Petra - Horváth Károly (szerk.): Sali elégiák. Bencsecz Ábrahám János feljegyzései 1930 - 1932 (Lendva, 2018)
Bobovec Szabó Petra: A kézirat margójára
VII. 5. A kézirat utolsó oldala Bencsecz Ábrahám János kéziratának utolsó oldala hasonlóan, mint a kézirat borítója, számos információt tár elénk. A szerző aláírásán, valamint a kézirat befejezésének időpontján kívül (1932. XII. 18.-án, délután fél kettőkor) ismét találunk iniciálékat és kisebb illusztrációkat, valamint rövidke szövegeket is. Az idő vasfoga azonban ezt az oldalt viselte meg legjobban, s a hiányzó papírrészek miatt a kézirat utolsó szövegének lényegét nem is tudjuk megállapítani. Mivel csak bizonyos szavakat és szókapcsolatokat lehet kiolvasni belőle, nem tudjuk megmondani azt sem, hogy ez a dal csupán egy ismert dal feljegyzése (mint a többi), vagy esetleg olyasvalami, amit ő maga szerkesztett. Amit viszont értelmezni lehet, azok az alábbi szavak és mondatok részei: ...nyugalmam nem leltem... ...vágytam... ...(bo) csaj tani ászt amit már százszor is megbántam. ...hogy hűtlen lettem megbántam már százszor, ászt hittem hogy nyugalmamat meg találom másnál... A kiolvasható szövegrészek alapján a sáli szerelmesek története vélhetően nem zárult boldogan, s úgy tűnik, hogy pont János volt az a személy, aki valami olyasmit tett, ami miatt ez a szerelem örökre beteljesületlen maradt. A felsoroltakon kívül a kézirat utolsó oldalán még az alábbi szöveget olvashatjuk: Majd ha idők múltával meg találod ebben a kis könyvecskében a nevemet, jusson eszedbe az a régi szép idő. Jusson eszedbe iroja, emlékszel e rája (HIÁNYZIK)... A fenti sorok láttán felmerül bennünk a kérdés, vajon a szerző az egész füzetecskét konkrétan a szeretett hölgynek szánta-e? És ha igen, vajon sikerült-e valaha is látnia? VII/5 Zadnja stran rokopisa Zadnja stran rokopisa Janeza Benčeca Abrahama vsebuje podobno kot naslovna mnogo različnih informacij. Poleg njegovega podpisa ter ure in dneva dokončanja besedil (18. XII. 1932, popoldne ob pol dveh), njegovih okrašenih inicialk in številnih ilustracij vsebuje tudi posamezna krajša besedila. A ker je zob časa najbolj načel prav to stran, se zaradi manjkajočih strganih robov papirja ne da ugotoviti, kaj je bistvo zadnjega besedila, s katerim dokonča svoj rokopis. Ker je mogoče razvozlati le določene besede in izraze, ne moremo z gotovostjo trdih, niti da je to besedilo še ena izmed znanih pesmi, ki jih je zapisal, niti da je to besedilo nekaj, kar je ustvaril oziroma napisal sam. Kar je možno razvozlati, so le naslednje besede in besedne zveze: ... nisem našel miru ... ... želel sem si... ... odpustiti, kar sem že stokrat obžaloval... ... svojo nezvestobo sem že stokrat obžaloval, mislil sem, da bom svoj mir uspel najti pri nekom drugem ... Glede na fragmente besedila, ki jih lahko preberemo, se zgodba zaljubljencev iz Šalovcev očitno ni končala srečno. Zdi se, kot da je bil prav Janez tisti, ki je zakrivil nekaj, zaradi česar je omenjena ljubezen za zmeraj ostala neizpolnjena. Poleg navedenega se na zadnji strani rokopisa najde še naslednje besedilo: Ko boš čez čas v tej majhni knjižici našla moje ime, se spomni tistih lepih starih časov. Pomisli na pisca teh vrstic, a se ga še spomniš (MANJKA)... Ob zgornjih besedah se poraja vprašanje, ali je bila ta knjižica konkretno namenjena njegovi ljubljeni osebi. Če je tako, pa se moramo vprašati, ali jo je kdaj uspela videti. 41
