Bobovec Szabó Petra - Horváth Károly (szerk.): Sali elégiák. Bencsecz Ábrahám János feljegyzései 1930 - 1932 (Lendva, 2018)
Bobovec Szabó Petra: A kézirat margójára
pedig azzal, hogy a tulajdonában lévő páratlan értékű népi hangszerein maga is zenél. Ezidáig több neves zenekarnak volt a tagja. Mostanában leginkább azzal a Zala Zenekarral népszerűsíti őseink dallamait, amelyet egykori tanítványaival alapított. Az imént említettekből kiindulva megmutattuk neki a kéziratot, hogy szakember lévén, véleményezze. Tudni szerettük volna, hogy a kéziratban összegyűjtött szövegek és dalok milyen értéket képviselnek. Továbbá érdekelt bennünket az is, másutt is léteznek-e hasonló gyűjtemények? Valójában milyen dalokról is van szó, s Magyarország mely tájaira jellemzők? Miután átnézte az anyagot, kiderült, hogy a kézirat több szempontból is egyedülálló, hiszen a magyar népdalok színes kavalkádját tartalmazza. Ezen belül különböző műfajú dalokat találunk benne, ráadásul Magyarország különböző tájairól kölcsönzött dalok is színesítik. Úgy tűnik, mindezeket a Muravidéken is ismerték és dalolták. Az összegyűjtött szövegek értékét pedig nem csak a 218 lejegyzett dal mennyisége képviseli, hanem annak minősége is. A dalok ugyanis nem csupán egy tájegységről származnak, hanem az egész Kárpát-medence egykori magyar népdalkincsét tükrözik. Némelyikük a Kárpát-medence nagyon távoli zugaiból származik. Érdekes lenne megtudni, hogy János hol is találkozott ezekkel. Amint már említettük, a 20. század harmincas éveiben Salban pezsgő társadalmi élet folyt, és színes volt a lakosság összetétele is. A vasút nemcsak az embereket, hanem a híreket is vitte-hozta a világból, s egy-egy dal is így juthatott el a faluba. Amint azt naplóiban Županek Vilmos7 is feljegyezte, a vasút már évekkel Bencsecz írásai előtt is a hírszerzés, az információk legfontosabb forrása volt a településen, s rendkívül gyors 7 Županek Vilmos Sál polgármestere volt 1930 és 1933 között, valamint több éven keresztül a helyi Önkéntes Tűzoltóegylet titkára. 20 dejstvu, da ljudsko glasbo zbira in raziskuje, jo tudi ohranja, saj jo preigrava na enem izmed svojih mnogih glasbil. Bil je član številnih glasbenih zasedb, trenutno zasedbe Zala Zenekar, ki jo je ustanovil skupaj s svojimi nekdanjimi učenci. Pokazali smo mu rokopisno gradivo, saj nas je zanimalo mnenje strokovnjaka, ki mu podobna besedila niso tuja. Želeli smo izvedeti, kakšno težo imajo zbrana besedila oziroma pesmi v rokopisu; ali obstaja kaka podobna zbirka; za katere vrste pesmi sploh gre in s katerih območij Madžarske izvirajo oziroma za katere regije so značilna. Po njegovem opravljenem delu se je izkazalo, da je rokopis edinstven glede na več kriterijev in da vsebuje pester nabor madžarskih ljudskih pesmi, saj ne najdemo le različnih pesemskih žanrov, temveč tudi pesmi, značilne za različne pokrajine Madžarske - in te so očitno poznali tudi v Prekmurju oziroma jih tam tudi prepevali. Vrednost zbranih besedil pa ni le v dejstvu, da gre za zbirko, ki vsebuje več kot dvesto pesmi (čeprav to ni zanemarljivo), zbranih v enem samem zvezku; spregovoriti moramo tudi o kvaliteti zbirke. Ne gre le za besedila z enega določenega področja, regije ali vasi, temveč gre za besedila, ki orisujejo takratne tradicije madžarske ljudskoglasbene kulture celotnega Karpatskega bazena. Marsikatera zapisana pesem izvira iz zelo oddaljenih krajev. Zanimivo bi bilo izvedeti, kje jih je Janez slišal. Kot smo že omenili, so imeli Šalovci v tridesetih letih dvajsetega stoletja zelo raznoliko prebivalstveno strukturo, bili pa so tudi prostor raznovrstnega družbenega dogajanja. Železnica, ki je od tukaj peljala v svet in nazaj, je v naselje pripeljala marsikatero novico in verjetno tudi kako pesem. Kot je v svojih dnevniških zapisih napisal Viljem Županek7, je bila železnica že leta poprej eden najpomembnejših 7 Viljem Županek je bil župan Šalovcev med leti 1930-1933 in dolgoletni tajnik Prostovoljnega gasilskega društva Šalovci.
