Bobovec Szabó Petra - Horváth Károly (szerk.): Sali elégiák. Bencsecz Ábrahám János feljegyzései 1930 - 1932 (Lendva, 2018)
Bobovec Szabó Petra: A kézirat margójára
be, Linhart Ta veseli dan című darabját, amellyel nem csak a működtetésükhöz szükséges adományokat gyűjtötték, hanem a település társadalmi életét is gazdagították. A tüzoltóegylet mellett a településnek 1930-tól Sokol tornaegylete is volt. S ami még meglepő lehet számunkra, 1930/1931-től egészen a 2. világháborúig Salban, Schönauer Gyula személyében, hivatásos fényképész is tevékenykedett. IV. Az összegyűjtött dalok helyi kontextusba helyezése Hogy kellően értékelni tudjuk a kézhez kapott kéziratot, segítségül kértük ifjabb Horváth Károly népzenekutatót, akinek a muravidéki magyar népzenei hagyomány semmiképp sem idegen. Ifj. Horváth Károly már gyermekkora óta foglalkozik magyar népzenével, mely iránt elsősorban édesapja keltette fel érdeklődését. Továbbá édesapjának köszönhető, hogy elődeink kincstárából a Muravidéken oly sok dallam őrződött meg. A 20. század hatvanas éveiben ugyanis ő volt az, aki Muravidék vegyes lakta területein magyar népdalgyűjtést végzett, a begyűjtött anyag pedig akkor kelt ténylegesen életre, amikor szakmai vezetőként vállalta számos muravidéki magyar népdalkor vezetését. Az említett népdalkörök elődeink gazdag hagyományait a mai napig híven őrzik és ápolják. Apja szellemében folytatja népzenei munkásságát fia, ifjabb Horváth Károly is, akit Magyarországon, elsősorban a zalai népzenei hagyományok kutatása és ápolása miatt is, a magyar népzene egyik legjelentősebb szakemberének tartanak számon. Jelenleg a zalaegerszegi Palóczi Horváth Ádám Zeneiskolában tanít, de előadóként megfordult már a budapesti Zeneakadémián is. Évekkel ezelőtt adományozták neki a” Népművészet Ifjú Mestere” címet, és a Magyar Arany Érdemkereszt tulajdonosa is. Mindezek mellett a magyar népzenét nem csupán gyűjti és kutatja, hanem maga is tesz azért, hogy valóban éljen e szép hagyomány, még-Linhartov Ta veseli dan, in na ta način ne le zbirali sredstva za svoje delovanje, temveč tudi popestrili družbeno življenje naselja. Poleg gasilskega društva je imelo naselje od leta 1930 tudi svoje sokolsko društvo. Od leta 1930/1931 imajo Šalovci vse do druge svetovne vojne tudi poklicnega fotografa, in sicer Julija (Gyűlő) Schönauerja. IV Umeščanje zbranih pesmi v lokalni kontekst Da bi zmogli opredeliti vrednost rokopisa, ki ga hranimo, smo za pomoč prosili Károlyja Horvátha ml., strokovnjaka za ljudsko glasbo na Madžarskem, ki mu dediščina madžarskih prekmurskih ljudskih pesmi ni tuja. Z madžarsko ljudsko glasbo se ukvarja že od malih nog, za kar ga je navdušil oče Károly Horváth st., prav tako priznani strokovnjak za madžarsko ljudsko glasbo, ki je pomembno prispeval, da so se v Prekmurju ohranile madžarske ljudske pesmi naših prednikov. Károly Horváth st. je namreč v šestdesetih letih dvajsetega stoletja zbiral madžarske ljudske pesmi tudi na narodnostno mešanem območju Prekmurja, oživele pa so, ko je kot strokovni vodja prevzel vodenje številnih madžarskih ljudskih pevskih zborov na narodnostno mešanem območju Prekmurja. Omenjeni zbori bogato dediščino naših prednikov marsikje ohranjajo še danes. V enakem duhu dandanes njegovo delo nadaljuje sin, za katerega menijo, da je eden pomembnejših strokovnjakov za madžarsko ljudsko glasbo, in to predvsem za tisto, značilno prav za županijo Zala. Trenutno poučuje na Glasbeni šoli Palóczi Horváth Ádám v Zalaegerszegu, občasno pa o dediščini ljudskih pesmi predava tudi na madžarski Akademiji za glasbo v Budimpešti. Pred leti je pridobil naziv mojster ljudske umetnosti, bil pa je tudi odlikovan z madžarskim zlatim križem za zasluge. Ob 19
