Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)

Sapkák és kislányok

A négyéves Anikó nagyon szeretett csinosan öltözködni, szép kis ruhákba, csatos lakkcipőkbe bújni, elegáns frizurákba formáltatni hosszú, szőke hajfürtjeit. Sőt, különböző kiegészítőket, apróságokat is rakott: színes csatokat, hajszorítót, gyöngyöt, gyűrűt, karperecét. A nyári ruhácskáit csupa fodor, pötty és masni díszítette. Leginkább a széles, fodros kis szoknyákat szerette, amelyek úgy pörögtek körülötte tánc közben, mint a szélvész. Anikó ugyanis vidám kislány volt és nagyon szeretett táncolni. Derűs kacajától csak úgy harsogott néha a lépcsőház. Nemigen szeretett játszani a kisebb gyerekekkel, inkább a nagyobb kislányok társaságát kereste, velük pompásan kijött. Érdekes és olykor döbbenetét keltő kijelentéseit még a felnőttek is szívesen hallgatták, csodálkozva, honnét is „szedi” ezeket a dolgokat, és hogy van az, hogy egy ilyen apró kis gyermek már véleményt tud nyilvánítani, különösen ami a felnőttek viselkedését illeti.

No, de kellemetlen tulajdonságai is voltak ám a kislánynak, bizony! Kitervelt elgondolásaitól semmiképpen sem tágított, ami még nem lett volna baj, de ha másképp nem tudta elérni, amit szeretett volna, torkaszakadtából sírni és toporzékolni kezdett, amíg a szülők vagy nővére meg nem unták a hisztit és hagyták, hogy úgy legyen minden, ahogy ő szeretné.

Anikó tehát szeretett szépen öltözködni. Legszívesebben még télidőben is nyári szoknyácskákat viselt volna. Nem szerette a nadrágot, főleg a farmert nem, és szinte sosem akart sapkát, kendőt vagy más fejfedőt viselni, mondván, hogy a sapka csúnya és elrontja a szép frizuráját és mindenki csúfolni fogja majd.

8

Sapka“kislányok