Bence Utrosa Gabriella: Egy kis makk története és más mesék (Lendva, 2003)

Sapkák és kislányok

Egy hideg téli napon Anikó nővére, aki már tízéves műit, a közeli boltba készülődött bevásárolni. Jó melegen felöltözött, majd fogta a bevásárlószatyrot, a pénzt és a cédulát, és már éppen menni készült, amikor Anikó ügy döntött, ő is vele tart. Anya mindenképpen megpróbálta lebeszélni erről.- Nagyon hideg van kint, kislányom, maradjál csak itthon. Jó melegen fel kellene öltözni, és lehet, hogy még akkor is fáznál. Majd ha melegebb lesz, akkor te is elmehetsz.

De hiába volt a szép szó, Anikó nem tágított. Eltökélte, hogy menni akar, és nővére, bosszankodva bár, de kénytelen volt megvárni őt. Édesanyának tehát hoznia kellett a meleg holmikat, és elkezdődött az öltözködés, vagyis kezdődött volna, ha Anikó nem rendez minden ruhadarabnál külön jelenetet. A meleg, vastag nadrágot csúnyának találta, amiben ki fogják csúfolni, ezért semmiképpen sem vette fel. Végül hajlandó volt belebújni egy sokkal vékonyabba, majd a pulóver következett, ami szintén nem tetszett neki, mert szorította a nyakát és szúrta a testét, ezért csak egy kis mellényt öltött és egy vékonyka kabátot, hiszen a télikabátját sem találta elég szépnek.

Kint egyre jobban fújt a szél, még nem esett, csak a köd szitált egyfolytában.- Kislányom, melyik sapkát kéred«?- - kérdezte anya, kezében tartva egy piros és egy sárga sapkát.- Egyiket sem, elrontja a frizurámat, félrecsúszik a hajszorítóm és csúnya leszek - tiltakozott Anikó.- Dehogy leszel csúnya, ne butáskodj, hiszen ilyenkor, télen mindenki meleg sapkát visel, hogy meg ne fázzon. Mindenki meleg ruhába öltözik és meleg lábbelit, cipőt vagy csizmát hord, a nénik és a bácsik is. Légy jó kislány, és tedd föl ezt a szép kis sapkát. Látod, pont ilyen a sálad is - kérlelte anya.

9