Paksa Katalin - Németh István: Muravidéki magyar népzene (Budapest - Lendva, 2018)

A régió népzenéjéről

A RÉGIÓ NÉPZENÉJÉRŐL 21 A bánutai, 1921-es születésű Cigány Lajos prímás 18 évesen maga kezdett hege­dülni, „maga tanugatott”. Elsőként a Komámasszony, ördög bújjon bocskorába kezdetű dalt próbálgatta (vő. 53). Amikor már sikerült néhány dalt eljátszania, nagybátyjához (édesanyja testvéréhez), a híres kapcai prímáshoz, Császár Istvánhoz fordult, aki kont­rázni tanította. Később bandát alapított, talált cimbalmosnak, kontrásnak valót. A nótá­kat Ratkó cigány tanította nekik, „égy nap hat nótát, két hónapig mindig jött. Füzettük az órabért, még égy litér bor kéllétt neki. Éjjel álmomba mintha az öreg Ratkó verte vóna a fülembe. Szépen sorba mind léfütyűtem a nótákat. Állandóan toppogatni köllött, mind a baknyulnak, de muszáj volt tartani az ütemét.” Bálokban játszottak vasárnap délutánonként. Sokat muzsikáltak Csentében, Völgyifaluban, Dobronaktól le Pincéig, Kapcáig. „Annyit kerestem, új hegedűt is véttem.” Később a banda szétoszlott, a kont­­rás kint maradt a fronton, a tercprímás elköltözött. 1998-ban is működtek zenekarok, a kóti Horváth Ferenc hegedűst emlegették, aki Németországban dolgozik, de lakodalomra hazajön muzsikálni. Két harmonikás és egy dobos a társa. A szécsiszentlászlói Dora Géza prímás az egyetlen, akinek játékáról használható hangfelvételek készültek (41-44, 54-57, 65). „Hároméves koromban kezdtem tambu­­rával - mesélte. - Édesapám hozta, itt nem volt.” Aztán hegedült, majd 1955-től gombos harmonikán játszott, végül tangóharmonikán. Első zenekarában még hegedű, cimbalom, harmonika, dob szerepelt, később a cimbalmot felváltotta a klarinét. Játszot­tak polgári táncokat (valcer, polka, fox, francia négyes, „szotics”) és csárdást. Dobronak és Lendva környékén szolgáltattak zenét, a repertoár annak megfelelően módosult, hogy magyaroknak vagy szlovénoknak muzsikáltak. Az elbeszélésekből az derül ki, hogy számos zenekar működött Muravidéken, és a muzsikások többnyire nem cigányok, hanem magyarok voltak. Ez a helyi zenei élet figyelemre méltó jellegzetessége. A szlovén zene hatása A szlovén zene hatása az énekelt népdalokat nem érintette. Két másik területen azonban egyre inkább érvényesül. Legkönnyebben a hangszeres tánczenében, hiszen a zene­karok minden nehézség nélkül, vonzó újdonságként szállítják, közvetítik a dallamokat. Másrészt az istentiszteleteken, ahol ugyanaz a kántor játszik mind a magyar, mind a szlovén misén. A szlovénok hagyományos többszólamú éneklését a magyarok is átvették - mint azt 1998-ban a dobronaki szentmisén hallottuk - a népénekekben és az énekes válaszokban. A dobronaki templomi kórus hangfelvételein régi magyar, közép­kori és 17. századi eredetű dallamok hallhatók, melyekhez „terceltek”, illetőleg hallás után kísérő szólamokat illesztettek (11, 39, 45). Szlovén egyházi énekek is terjedőben vannak magyarra fordított szöveggel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom