Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)
fák gyökereivel kötődünk a tájhoz
Sirató Őket siratom, az ősöket, kik friss forrásvizet ittak hűvös patakokból s ujjaik nyomán új formát öltött az agyag. Őket siratom, kik ezer éves tölgyek árnyékában tudtak pihenni, kik becsülték a kalászt s lábuk nyomán nefelejcs nyílt. Őket siratom, kik földbevájt kemencékben sütötték a pogácsát, hallgatva törtető ménesek futását, istenfélőén ég felé fordított arccal pogány isteneket imádtak s az atomkorig csiholták a tüzet, hogy nekünk is megőrizzék a szívet fűtő lángot.
/
