Szúnyogh Sándor: Visszajövök (Lendva, 2008)
fák gyökereivel kötődünk a tájhoz
Aggodalom Lázas várakozás a kedvesre féltett szívdobbanások a percekért vágyakozások a korai harmatcseppekért izgalom és téboly fájdalom és magány gyötrelem és féltés remény és kétség az át nem élt csókokért az elfojtott mosolyért az elhaló sóhajért a megfagyott simogatásért a remegő ujjak motozó táncáért az álomképek nyomasztó lázáért az értelmetlen hazug suttogásért az örökké tartó magányokért.
/
