Szabó Mária: Tájszójegyzék (Lendva, 2006)

L

lesd

lógg

lesü I Főképpen a lakodalmasokat figyelő (esti) leselkedő, lészógál I A fájdalom ~ a lábam fejéig. Egészen léig. Vagyis fájdalmat érzek az egész lábamban, leszól Elhallgattat vki vkit, vagy nemtetszését fejezi ki az elmondottak iránt.

léteper | 1) A henger ~te a füvet. A záporeső ~te a búzát. Megdönt, lehengerel. 2) Megeszik. A gyerek ~te, vagy elteperte a nagy darab kenyeret (megette). Lásd: teper. létesül I Érvényesül, eredményt ér el, boldogul, létész I 1) Leteszi magát. Megalázkodik, leereszkedik. 2) Nem teszi lé magát.

levesmód | ~ készítem a tököt, nem sűrű főzeléknek, lézuz I Lásd -.zúz.

libafüjj I Libapimpó. Gyomnövény, liblábleves | Vmilyen silány minőségű zöldségleves, licse I Szövési kellék. Szövéskor a hosszanti fonál vezetésére és váltására szolgáló, spárgából készült két darab kellék, liflánder | Csirkefogó. Haszontalan, semmirekellő ember. lí(j)án(y)(gyerök) | Leány, leányka, llkasmarku | 1) ~nak azt a személyt nevezték, akinek ha vki a (gyerekjátéknál) kezére dob vmit, ő azt nem tudja elkapni. 2) - az is, aki elszalajt vmilyen jó üzleti lehetőséget.

lisa I Bőrbetegség. Érdes képződmény a bőrön, lispa I Siska1. ~fülü, vagyis lelógó fülű (disznó), liszt I (tájszavak csak a származékai) 1) Elsü liszt (-»lásd ott], 2) Vörös liszt [-»Irtsd ott],

lobicskul I 1) Lubickol. Lásd: csofotál, lubicskul. 2) Pancsol, pacskol, bürüttyül [-»lásd ott], lóbogár I Lótetű.

lódint I Úgy még~tya a lóggdt, hogy lóduljon (lendülettel odább mozduljon). Lásd: lógga. lofonc I 1) Hosszú vagy rongyos, szakadozott ruha. 2) Hoszszú, rendetlen haj. Lásd: lofoncul. lofoncul I 1) Aki hosszú, leffegő, laffogó, rongyos, szakadozott ruhában jár. Mit ~sz (lofoncusz) avve a hosszi szoknyádde? Lásd: köcölizik, lofonc. 2) Aki rendetlen, hosszú hajjal jár. Lásd : lofonc. lógg I Lóg.

85