Szabó Mária: Tájszójegyzék (Lendva, 2006)

K

keny(i)érberaku lapát

keszüce

kény(i)érberaku lapát | A kenyér berakására készített lapát. Lásd: kény(i)ér.

kény(i)érruha | Egyszerű kisruha [Alásd ott], a kelőfélben lévő kenyér betakarására. Lásd: kudsztöjüfóa. kepe I Csonkaköröszt. A levágott gabona 17 kévéjéből rákot csonkaköröszt [Alásd ott]. Lásd: köröszt. kerefeke | Traces, terefere, csevegés, kerekcsapa | Keréknyom. A ~’bo fóol a víz. Csapában. Ami most folyik bele, az is ~ ’bo fóol. Csapába, kerembozsázik | Forog. Vki körül forog, kerempül | Ténfereg. Körülöttem ~, lábatlankodik, tekerög [Alásd ott].

kerengül | Kering. Ember, állat körbe jár, forog. ~ vele a világ, ~nek (kerengünek) a gólyák, kerengülü | Vízörvény. Lásd: keringülü. kerengülüszé | Forgószél. Sebesen, forogva haladó szél. keringülü | Vízörvény. Lásd: kerengülü. kerit I 1) Hajat ~. Rövidre nyírja a (kislány) haját. 2) E~i a nadrág lábát. Rövidre vágja.

kérkáncsul | Csúnyán levagdos, bevagdos, összevagdos vki vmit. Kaszával vagy sarlóval lé~la a füvet. Késsel össze~la a kenyeret, meg ~la az almát stb. Lásd: bariz(z)sul és kaszabájkul.

kérrogat | Pöröl, veszekszik, méltatlankodik, dühében csikorgat vagy csikorog [Alásd ott) vkire, vmire.

Lásd: csikorgat.

kertül I Kertel. Kerítéssel bekerít.

kértyog | Krákog. -hat az ember. ~at a kotlós.

késell I Estére már ~i az időt.

keszkendü | Kendő. - a legritkábban használt szó a kendőfélékre. Lásd: kendii, keszkenyü.

keszkenyü | Kendő. Lehet: fejrevalu ~, nagy~ (inkább kendünek mondták), vállrovalu ~ (amit nem népviseleti díszkendőnek viseltek, hanem hideg ellen, betakarózásra). Hárisz~ [Alásd ott], bongyor~ [Alásd ott]. E kettőt is inkább kendünek nevezték. Lásd: kendii, keszkendü.

keszüce | Szövéskor, fonálkenéshez használt ragadós kukoricapempő. Lásd: pempü.

68