Göncz László: Olvadó jégcsapok - Pannónia könyvek (Pécs, 2003)

Nehéz esztendők

- Dehogy, olyanok azok mind! Akkor mi nem kellettünk volna nekik. Ezek uralkodni akarnak felettünk, és el akarják tőlünk kobozni azt a keveset is, ami még megmaradt. Nem éppen a te beszélgető pajtásodra gondoltam, de a legtöbben megfojtanának bennünket egy kanál vízben - hangoztatta hevesen István.- Úgy gondolod? Én bízom benne, hogy közöttük is a többség becsületes, felebarát-szerető ember-jegyezte meg László.- A fenéket! Gondolj csak arra, hogy Alsólendván már az utcán is megszólnak, ha magyarul társalogsz. Meg hát azt a szegény plébánost is elűzték innen csak azért, mert valamennyire kiállt a magyarság érdekei mellett. Meg előtte is az a több száz ártatlan ember, meg a katonaság elől elszökött fiatal, mind ezek miatt ment el, mert becsületes magyarként akartak élni. Itt már vigyázni kell, hogy kinek, hogyan és mit szólsz, nehogy megbántsd a nemzeti érzelmeit, hogy a fene egye meg ezt az állapotot! Azt is hallottam a múltkor valakitől, hogy a nyáron a fiatalok csak olyan feltétel mellett játszhatták el a színdarabot magyar nyelven, hogy azt szlovén nyelven is megtanulták. Pedig a legtöbben meg sem értették, hogy szlávul mit beszélnek. Nekem ebből elegem van! - emelte fel a hangját határozottan István.- Mit tehetsz? - próbálta nyugtatni László. - Türelmesnek kell lenni addig, amíg valami nem történik.- Nem fog itt semmi történni. Ha lesz is valami, az ott Erdélyben meg a Bácskában lesz. Mivelünk senki se törődik. Ez a kis vidék ha már elveszett, hát csak legyen, gondolják a pesti urak. A szlávok pedig elégedettek, hiszen arra, hogy ezt is megkaparintják, állítólag nem is számítottak. Én nem is tűröm már ezt sokáig. Az asszonynak mondtam is, hogy a tavaszi mezei munkálatok elvégzése után elmegyek Franciaországba. Miért ne próbálnék ott én is szerencsét?! Néhány év múlva kijön utánam a család is - mondta látható elszántsággal István.- Ne bolondozzál már, István! Ki fogja a birtokodat megdolgozni? A néném egymaga nem bírja el. A gyerekek a mezőgazdasági munkára még gyengék. A tieteket már én sem merem vállalni. Maradjál csak szépen itthon. Meglátod, hogy minden jobbra fordul majd - próbálta sógora szándékát befolyásolni László.- Ha egy mód lesz rá, elmegyek. Majd csak találunk valamilyen megoldást. A lakosi nagybátyámnak a két fia már négy éve ott van. Azt írták haza, hogy jól megy a soruk. Egy tehetős gazdánál dol89